A nélkülözhetetlenség átka: Be kellett jönnöm dolgozni, hiába Sziget (előnye: egyáltalán nem fenyeget a munkanélküliség veszélye), így össze tudom foglalni az eddig eltelt két napot.

A Képzelt riportról lemaradtunk, mert egyrészt nem vagyunk rohanós fajta, másrészt hosszan keresgéltünk sátorhelyet. Így viszont van egy relatíve korrekt sátorhelyünk, egy viszonylag csendes részen. Eddig legalább is nagyon jókat aludtam.

 LGT: Hát nulla. Egy olyan együttes, amelynek az utóbbi húsz évben ez a harmadik koncertje, az pörgesse a bulit, és ne jöjjön a doktor kb. negyedórán keresztül. Na, mindegy lehetett volna sokkal jobb, de ugyanez a hangulat maradt bennem a Nyugatiban megtartott koncert után is. Úgy néz ki ehhez hozzá kell szokni, vagy nem kell többet LGT koncertre menni.

Utána még egy kis nézelődés, egy - két sör, majd irány a sátor, a buli elvégre másnap kezdődik.

A szerdai napot, mint az a nap folyamán kiderül, egyedül töltöm kint. A nap számomra kb. este hét körül kezdődik, addig elvoltam Pesten, stb. Levetem magam a blues színpad elé, a kedvenc helyem, ha nincs semmi, akkor jellemzően ott szoktam üldögélni. A színpadon Tóth Vera van, akit elsőnek Somának nézek istentudjamiért. Hallgatom őket, jó zenét nyomnak, közben sodrom a cigiket estére és bámulom az embereket.

Egy kissé megváltozott a látogatók összetétele az évek során. Tisztes családapák és nyugdíjas nénik keverednek a fiatalok közé, de mindenki jól elvan. Érdekes módon az unatkozók között inkább a fiatalok vannak. A sörsátor előtt egy egyébként konszolidált ötvenes férfi ropja rendületlenül, idővel csatlakozik hozzá néhány fruska, együtt nyomják tovább.

Este kilenc, kezdődik a 'nap' érdemi része: 30Y. Fél tíz előtt egy kicsivel érek oda, de a srácok még mindig csak hangolnak. Várok egy picit, hátha, de nem, nem kezdődik. Elindulok addig wc-t keresni, de a nagyszínpad felől Manu Chaos hangok szűrődnek felém, hát akkor most nem nézek 30Y-t.

Nagyszínpad, direkt hátul maradok, mert tudom, hogy a koncert vége előtt menni fogok. A koncert tetszik, pörgős, csak zene van, nincs sem átvezető szöveg, sem helló Bjutapeszt, sem közönségénekeltetés. Aztán jön a dupla áramszünet, az együttest nem zavarja meg, ahogy visszajön az áram, rögtön belecsapnak a lecsóba. Mégis idő előtt otthagyom őket, mert 11-től a Bahián van a helyem, jön ugyanis a nap fénypontja, az Úzgin Űver.

Még 1999-ben ismertem meg a második, pirosborítós cd-jüket, de akkor még nem sejtettem, hogy ennyire addiktív hatással lesz rám. Az ország egyik legjobb akusztikus együttese, sajnos méltatlanul kevesen ismerik. Tegnap is a koncert kezdetén talán 10 - 20 ember lézeng a sátorban, azért a végére a nézőszám felduzzad uszkve 60 - 80 főre.

A srácok hozzák formájukat: nagyon jó koncertet adnak, szárnyaló érzés, ráadásul kapunk az arcunkba egy dorombszólót(!). Zseniális, eufória, stb. (Kár, hogy mostanában keveset koncerteznek.) (Ja, még valami. Emberek! Tessék szépen Úzgin Űvert hallgatni!)

Vége van, irány vissza a blues színpadhoz, hátha elkapom még Takáts Tamásék örömzenélését. Mákom van, még játszanak. Aki már volt Takáts Tamás koncerten, az tudja jól, hogy milyen éppen a hangulat.

De mivel nem ittam annyit, hogy a kötelességtudatom teljesen eltűnjön, ezért elindulok aludni, hiszen ma munka van. Még egy picit megállok egy óriáskivetítő előtt, éppen valami karaoke megy, két srác csinál úgy, mintha buzik lennének, éppen simogatják egymást. Ami csak azért vicces, mert a Hír Tv sátrában van, egyébként nem.

Aztán tényleg alvás. Mert ma kipihentnek kell lenni. Na nem annyira munka miatt azért, hanem mert hajnal kettőtől Ági és a fiúk van a Bahiában. Csak erős idegzetűeknek!