Mármint Gyurcsány és Navracsics. Igaz, hogy nemzetközi sajtótájékoztatót hívtak össze, de hát gondolom, ők ketten nem olvasták el a tájékoztatót, hiszen a haza megvédése és felemelése tengernyi gonddal jár, a talpnyalóik az irodai alkalmazottaik viszont ezek szerint vagy diszlexiások, vagy csak spontán hülyék, mert egyiküknek sem szóltak, hogy nem plenáris ülésre mennek. A létszámból meg nem tűnhetett fel nekik, mert öt fő a 386-ból így a nyár végén jó aránynak mondható.

Szóval a nemzetközi sajtótájékoztatón is folytatták egymás anyázást, vagyis belpolitikai összecsapásnak, és országimázs(le)építő leégetésnek lehettek szemtanúi a helyszínen megjelent külföldi tudósítók, akik azért szerintem tudták jól, hogy szélsőségek tekintetében egyáltalán nem állunk rosszabbul, mint bármelyik volt szocialista állam, vagy, mint a nyugat-európai államok zöme.

Viszont hallhattak érdekes megjegyzéseket az autókról, a bogarakról és rovarokról, meghallgathatták, hogy ki és mikor zsidózott, már csak pár dakota közmondás és néhány Kuncze beszólás hiányzott ahhoz, hogy elöttük álljon az utóbbi néhány év minden fontosabb belpolitikai történése. Mert őszintén szólva egymás baszogatásán kívül csak elkúrásokat tudnak felmutatni mindkét oldalról, függetlenül attól, hogy ezt egyelőre még csak az egyik oldalon mondták ki.

Az én hozzáfűznivalóm a történésekhez a következő: Mivel most nagy divat, szívem szerint elhatárolódnék ettől a két idiótától, de nem teszem, mert nincs semmi értelme.  Sajnos jelenleg ők képviselik a magyar közéletet, a legtöbb, amit tehetek, az az, hogy, ha jövőre külföldre megyek nyaralni, akkor célpontként Lengyelországot választom. Ott legalább nem fognak szánakozva rámnézni, az országképviselő szánalmas politikusaink miatt, mert nekik is megvan a maguk baja.