Lengyel László a kétpárti rendszer alkonyát vízonálja a hvg.hu-n - én a magam részéről örülnék neki, ha igaza lenne -, de nekem egy kicsit egyszerűsítőnek tűnik ez az elemzés. Lengyel is kitér rá, hogy azt a szabadon maradott területet - nevezzük középnek - sokan megpróbálták már betölteni, de eddig még senkinek nem sikerült.

Azt mondja Lengyel, hogy van két szauruszunk, és két (hát hivatalosan három - Kdnp -, de inkább kettő) töltelékünk. A két szauruszról kicsit később, nézzük előbb a töltelékeket.

Hogy az Szdsz-nek vége lenne? Hát, sajnos valószínű. Kóka megválasztása - kiegészítve Demszky budapesti működésével - sokaknál betette a kiskaput, Kóka pártelnöksége inkább az Mszp-nek jó, mintsem az Szdsz-nek. Ettől függetlenül az Szdsz még veheti a 2010-es akadályt, de csak nagyon erős Mszp-s segítséggel. Amolyan Fidesz-Kdnp szerű szövetség lesz az övék is.

Az Mdf számomra 2006 óta sötét ló. Mindenki a Parlamentből való kihullásukat várta, de köszönhetően Dávid Ibolya jó szereplésének a tévés vitán, hozták az öt százalékot - és valószínűleg ezzel, ha akaratlanul is, de ismét hatalomra segítették az Mszp-Szdsz koalíciót. Őszintén szólva érdekesnek tartom az Mdf új stratégiáját, egyetlen egy dolog miatt tartok tőlük: Mi van, ha ez a fajta beszéd a populizmus egy, Magyarországon még ismeretlen fajtája? Azokat szólítják meg a Tiszta Kezek Hivatalával, illetve, hogy Orbánnal és Gyurcsánnyal sem léptek koalícióra, akiket hidegen hagy a két nagy jólétet ígérgető populizmusa, és a mai kifejezetten szimbolikus politizálás. 2010-ben sok minden ki fog derülni, ha...

Igen, ha nem lép a színre egy új politikai erő. Lengyel is feltételes módban beszél a cikke végén, hiába van ott szabadon elfoglalható niche, azt valahogy el is kell foglalni.

És itt lép képbe a két nagy párt, amelyeknek az az érdekük, hogy ne jelenjen meg egy új politikai csoportosulás. Természetesen direkt nem zárnak ki senkit, azonban indirekt igen, ennek itta meg a levét többek között a Centrum Párt.

Jobboldalon mindig is több kisebb-nagyobb párt volt, míg a baloldalt az Mszp uralja. Persze voltak régebben egyéb kisebb pártok, azonban egy sem tudta felvenni a versenyt az Mszp-vel sem kapcsolati, sem gazdasági, sem másmilyen tőkében. A jobboldalon viszont nem létezett olyan párt, amely ekkora előnnyel indult volna, ott a Fidesz 2002-re vágott rendet. Vagyis egy kétpárti Parlament valamikori létrejöttére a 2002-es választások után lehetett először gondolni.

2002-ben már létezett a démoni Orbán képe, amellyel az Mszp-nek sikerült aktivizálnia az egyébként nem túl aktív, és rejtőzködésre hajlamos baloldali szavazókat. (Az Szdsz-nek 2002-re pedig végérvényesen megromlott a viszonya a Fidesszel, a parlamenti erőviszonyok megmerevedtek, előre lehetett tudni a leosztásokat.) Orbán azóta is megmaradt démonnak, akinek képével - még ha valami ellen is, de - lehet pluszvoksokat szerezni.

2006-ra megszületett Orbán tükörképe Gyurcsány személyében, aki sok mindenben tényleg hasonlít Orbánra. Például Gyurcsány is egy olyan autoritásra és a saját klientúrára épülő pártszervezetet hozott létre a baloldalon, mint amilyet Orbán a jobboldalon, amelyben a saját véleménynek nincs helye, ezeket elnyomják, vagy jobb esetben önkormányzati választásokat nyernek (Pokorni, vagy Szili, akinek 'kiszúrták' a szemét a házelnöki poszttal).

És pont ez a démonizálás, az ami megakadályozza új politikai csoportok megjelenését, vagy inkább sikeres szereplését a választásokon. A választó egy dologban lehet biztos: A Fidesz és az Mszp biztos, hogy bejut. Ezért ha az egyiket nem szereti, akkor inkább adja a voksát a másik, biztos befutó nagyra, mint egy kicsire, amellyel talán még szimpatizál is, viszont nem biztos, hogy bejut.

És ez az igazi félelemkeltés, nem pedig a Magyar Gárda.

Persze további hátráltatja az új csoportok megjelenését az is, hogy mára már nem maradt olyan személyiség az országban, aki még nem sározódott volna be nyakig. Nincs az elitnek olyan tagja, akiről ne tudódott volna ki, hogy ezekhez, azokhoz húz. Így pedig nehéz politikailag hitelesnek lenni.

Tényleg remélem, hogy bejön Lengyel jóslata, mert nem szeretnék olyan országban élni, ahol az a két választási lehetőségem van, hogy a szart nyomják le a torkomon, vagy a fűszerezett szart.