Mivel nem vagyok híve a nagy, országosan fogható kereskedelmi tévéknek, ezért csak most jutott el hozzám az a hír, hogy a TV2-n futó A nagy fogyás című műsornak egyáltalán nem az a célja, amit a címe sugallna.

Kínomban ma ugyanis az egyik hetente megjelenő bulvárlapot olvasgattam, amelyben az első oldalakon a fentebb említett műsorból kiszavazott versenyzők nyilatkoztak, amolyan bulvárlapba való dolgokat. Na most ezen azért komolyan meglepődtem. Nem azon, hogy nyilatkoznak, hanem azon, hogy ebből a műsorból kiszavaznak embereket. Üssetek meg, és nevezzetek hülyének, de én (így látatlanban) azt hittem, hogy ez a műsor arról szól, hogy bebizonyítsuk a népnek (amely - hiába élünk rosszabbul, mint négy éve - egy dologban biztos fejlődik: az egy főre eső kilogrammok számában), hogy akaraterővel és megfelelő módszerrel (mozgással) lehet lefogyni, nem pedig tizen-, huszonezer forintos 'csodagyógyszerekkel'. Hát olybá tűnik tévedtem.

Mert úgy tűnik, hogy nem az a cél, hogy az emberek felfogják, hogy a túlsúly komoly betegségekhez vezethet, valamint, hogy a normális fogyás nem úgy néz ki, hogy két hét alatt ledobsz magadról húsz kilogramot, ami aztán vagy kicsinál, vagy nem, hanem kizárólag az, hogy az embereket a tévé elé ültessék. Egyébként mi másra lenne jó ez a kiszavazósdi. Nem biztosít elég nézettséget az az alázás, amiben a két edző (valószínűleg) részesíti a fogyni vágyókat? Ja, ha meg a nép úgy nézi ezt a műsort, hogy közben izgalmában eszeget is valamit, az tiszta haszon, mert akkor el lehet kezdeni gyúrni a második részre, folyamatosan termelődnek a potenciális játékosok.

Nem tudom, hogy mi a jutalma az utolsónak (aki valószínűleg a legtöbbet fogy majd, lehet, hogy csak ennyi, hogy ő tényleg lefogyott a sorozat végére?), viszont az érdekelne, hogy hogyan búcsúznak a műsorvezetők a kiesett játékosoktól. Hát, ez most nem sikerült, de majd találkozunk a legközelebbi szívrohamodnál a kórházban? Vagy viszünk virágot a sírodra, ha majd kicsinál a cukrod, vagy a vérnyomásod?