Minap belefutottam Gréczy Zsolt blogjába. Mondhatom szürreális élmény volt, viszont időnként az embernek ilyen élményekre is szüksége van.

Persze, már azelőtt tudni lehetett, hogy az írást inkább a kabaré szintjén kell kezelni, mintsem komolyan venni, mielőtt a második sorban belefutottunk volna egy jó kis diktatúrázásba:

Érdekes jelenség rajzolódik ki a Fidesz kommunikációjában. Az odáig rendben is lenne, hogy diktátorék reagálgatnak az ellenzék sajtótájékoztatóira nyócévezni egy kicsit(...)

Ellenben amióta ezt elolvastam, óhatatlan vágyat érzek arra, hogy bebizonyítsam, lófasz van itt nem diktatúra.

Mert ugye vegyük példának okáért az ötösszámúpárttagkönyvtulajdonosa Zsoltit, aki majd' két éve a magánügyét közüggyé tette, és nyomtatásban fenyegette meg Nagyecsed polgármesterét.

Normális diktatúrában az ötösszámúpárttagkönyv lenne akkora hatalom, hogy egy "seggnyaló szocibérencet" eltakarítana az útból, de hát kérem szépen, jelentem alássan, Kovács Lajos még mindig Nagyecsed polgármestere.

Pedig a szívét a jobb oldalon hordó Zsolti nemrégiben olyan félelmetes sereget vezetett végig Budapest utcáin, amelyben a szíve fölött szegfűt hordó Zsolti a Gestapo megtestesülését látja:

Ráadásul Orbán meg is fenyegette az ellenzéket, amikor közölte, hogy általa letett alapok felszedhetetlenek. Ha valaki mégis megpróbálja, szembe találja magát a "békemenet" tagjaival. Ebből az következik, hogy Orbán, ha kell az erőszaktól sem rettenne vissza egy választási vereség esetén.

 Gréczy Zsolt rémálma

Fotó: Eifert János

Most akkor vagy megemeljük kalapunkat Bayer előtt az erkölcsi nagysága és a morális tartása miatt, hogy ezt az erőszakos bandát nem vezette le Nagyecsedre, hogy ízzé-porrá szedjék a polgármesteri hivatalt a polgármesterrel az élen, vagy pedig egy bágyadt sóhajjal tudomásul vesszük, hogy nem diktatúra van itt, hanem csak pattognak a bolhák, aztán elmegyünk inkább egy jóízűt sörözni.

Én a magam részéről a második verzióra szavazok.