hángörienidiocc

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc?

Idiotac.

Isa?

Fontos!!!

Még mielőtt elkezdenél alázni egy kommentben, kérlek olvasd el a RAGYA-t!!!
A nem nyilvános alázásokat pedig kéretik a verszegeny@gmail.com (egyszerű eset: nickre katt!) címre küldeni, de túl sokat nem kell ezektől a levelektől várni, mert kéjes mosolyok között fogom törölni mindet.

Friss topikok

Innen olvasnak

Hódacska, Fődecske, felhőcske

Ezen képecskéért meg millió köszönet az Időkép.hu portálnak:

Felhőkép

Idézetek egy könyvből

2007.11.01. 12:19 Vérszegény éjszakai dúvad

A kollektív szorongás, az általános bizonytalanság, katasztrófavárás. Másfél éve kezdődött, és egyre növekszik. Hét évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk, M. még stabil ország volt, a nemzetközi tőke kedvence, biztató kilátásokkal. (...) a mozgékony középosztály kis- és középvállalatai táplálták a posztszocialista élősdit: (...) a bürokráciát, és még beruházásra is maradt. A pazarlás, lopás csalás tovább folyt, de volt miből lopni. A pártbeli és állami uraságok, az ország tulajdonosai, összefogva a "forradalom vívmányaival": a telivér maffiózó szakszervezetekkel, olyannyira telezabálták magukat, hogy úgy rémlett, több már nem fér beléjük. Tévedés, mindig többet akartak. Áradt a pénz (...), nagy projektek és építkezések, nagy remények.
Míg egy szép napon ki nem derült, mire épült mindez.

Ismerős szöveg?

Pedig Mexikóról szól.
A hiányzó részek sorrendben:
    1. Mexikóváros biztonságosabb volt, mint New York
    2. az államosított ipart meg
    3. Mexikóba

Tovább is van:

Carlos Salinas elnök a cimboráival precízen kivárta megbízatásának végét, inkasszált mindent, amit elnöksége hat éve alatt előkészített magának. A reform és privatizáció keretébeneladta önmagának és cimboráinak bennfentes áron a távközlést a két műholddal együtt, a bankokat, szupermarketeket, koncessziókat és részvényeket, aztán külföldre szökött, meghagyva a privát tulajdonosoknak a fél országot, amelyen eluralkodott az éhínség, a járványok, az anarchia, a banditizmus és a Démon.
Slawomir Mrozek írja ezeket, miközben haza készül térni az emigrációjából, amelynek utolsó éveit Mexikóban töltötte. Majd így folytatja egy kicsit később:

Már hallom honfitársaim kérdését: akkor miért Lengyelországba menekülsz? Sok minden abból, amit leírtál, nem vonatkozik aggasztóan miránk is? A válasz túlságosan sokrétű ahhoz, hogy ebbe a rövid leírásba beleférjen. Egyelőre még csak annyit mondok, hogy Lengyelország (még) nem Mexikó.
És talán Magyarország sem, és reméljük, hogy nekünk nem lesz soha egy Salinasunk, hogy nálunk nem lesznek soha mexikói állapotok.

Hogy miért olyan rossz Mexikóban?

A verniszázs kilenckor ér véget, a vendégek kezdenek elszállingózni. Az elsők között távozik néhány diplomata a feleségével. Kimennek, de nyomban vissza is jönnek, az urak idegesek, a hölgyek zokognak. A (...) kijárat lépcsőjénél fiatalemberek csoportja várt rájuk késekkel és pisztolyokkal. Nem folyt vér, az urak átadták a elvéltárcájukat és órájukat, a hölgyek a táskájukat és ékszereiket, majd visszafordultak, mert látták, hogy a rájuk váró csoport csak az első volt a környéken álldogáló számos csoport közül. A helyszínen tartózkodó egyenruhás rendőrök, akiket az események biztosítására rendeltek ki, az eget nézték, vagy a körmeiket vizsgálgatták.
A megnyitó vendégei között van egy fiatal nő, aki férjével (...) egy birtokon lakik. Autóval jött fel (...) még délelőtt, hogy elintézzen egypár hivatalos ügyet, és találkozzon esmerőseivel. Estig maradt, hogy a megnyitón részt vehessen.
Miután a diplomaták visszajöttek, egy ideig senki sem meri elhagyni a helyiséget. Az előkelő, estélyi ruhás tömeg az előcsarnokba zsúfolódva, általános megrökönyödés közepette tanakodik, hogy most mi a teendő. A rendőrök, miután megállapították, hgoy az eget füstköd takarja, körmeik pedig piszkosak - eltűnnek valahová.
A fiatalasszony haza akar menni. Kocsiját a (...) parkolóban hagyta. Elővesz a táskájából egy vadászkést, rézveretes fanyél, egyvájatú, tizenkét centiméteres penge, (...) amelyet 1960 júliusában vásároltak (...). Ettől a késtől sohasem válik meg, mindig a táskájában hordja, amikor fölmegy {a városba}(...). Most kiveszi a bőrtokból, a tokot visszateszi a táskájába, és a nyelet oyl módon megmarkolva, hogy látszik rajta, nem csak konyhai célokból tud bánni a késsel, kilép a{z} (...) utcára.
Az ott várakozó banda nem reagál. A fiatal nő eljut a Piactérre. Járókelők már nincsenek ilyenkor, csak kósza kis csoportok lesnek zsákmányra - nagy a kereslet, kicsi a kínálat -, vagy támasztják mozdulatlanul a falat. Senki sincs alkoholfogyasztásra utaló állapotban, annál többen kábítőszer fogyasztására utaló állapotban. Duhajkodásnak vígalomnak semmi nyoma, fojtott csend uralkodik, mint a vadászatokon. Minden vadászat fő eleme a csend, amelyet csak ritkán szakít meg hanghatással kísért cselekmény. A kábszeresek sem lármásak.
Könyökét csípőjéhez szorítva, a késsel meghosszabbított alkarját majdnem vízszintesen tartva a fiatalasszony befordul a Piactérrő a{z} (...) utcába. Kihívóan, agresszívan a szemébe néz mindenkinek, aki elmegy mellette vagy az útjában áll. Egyelőre semmi reakció.
Ez persze blöff. Bármiféle akció vagy reakció esetében az asszonynak semmi esélye sem lenne. Egyetlen és kockázatos esélye a meglepetés, a lélektani hatás. Ilyesmi nem esik meg velük naponta, iylesmi még soha nem esett meg velük, tehát - okoskodnak a ragadozók - ez a nő nyilván őrült, vagy kiéhezett narkós, vagy ki tudja miféle. Mindenesetre nem érdemes kezdeni vele. Még azt se érdemes megnézni, érdemes-e.
Végre eljut a (...) parkolóba. Ott reflektorok vannak és fegyveres őrök, akik nem nézik az eget, se a körmeiket, mert ez nem rendőrség, hanem magánőrség, amelyet egy magánvállalat fogadott fel. A fiatalasszony elteszi a kést a táskájába, és nem játssz tovább az őrültet, narkóst, vagy ki tudja, mifélét. Leadja a nyugtát a pénztárnál, fizet előhozzák a kocsiját, beszáll.
Sikerült, megúszta. Legalábbis ezúttal.
A fenti történet színigaz. (...). Az asszony pedig a feleségem.
(A kihagyások azért vannak a történetben, mert Mrozek ezt a mexikói esetet Lengyelországra átültetve beszéli el, a Lengyelországra történő utalásokat, utcaneveket  vagdostam ki a szövegből. )

Mrozek:Hazatérésem naplója, 2004, Európa Könyvkiadó
Fordította: Murányi Beatrix.

1 komment

Címkék: nemmagyar

A bejegyzés trackback címe:

https://hangorienidiocc.blog.hu/api/trackback/id/tr31215139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BugaJakab · http://bugajakab.blog.hu 2007.11.02. 04:10:31

Hát igen, kedves Dúvad, elég sokan dolgoznak ma azon Magyarországon, hogy oda jussunk mint egyik-másik latin-amerikai ország. Persze egyszerűbbnek tűnik lopni és/vagy manipulálni, mint kormányozni. Persze a jelenlegi hatalmasok réges-régen kiépítették menekülőútvonalaikat: megvannak a külföldi bankszámlák, a külföldi kapcsolatok, a gyerek már ottkinn jár egyetemre stb. (Szalai Erzsébet közgazdász néni már jó tíz-tizenöt éve elemezgeti ennek az újelitnek a gazdasági-politikai huncutságait; ki figyel oda?) Míg az ország szisztematikus kirablása folyik, addig a "nép" vidáman elagonizálgat a tv-pettingen, a celebsz-són és egyéb válogatott aljasságokon...
üdvözöl
BugaJakab