Az történt, hogy Sólyom László ombudsman jelöltjeit ismét nem szavazták meg a parlamenti képviselők. Sólyom szivatása már-már össznépi játékká vált az országgyűlésben, még a Sólymot jelölő pártok is előszeretettel szavaznak a jelöltjei ellen. Nem véletlenül.
Jelenleg csak a konkrét vita folyik a jelöltek alkalmasságáról (hát igazából szólva egyáltalán nem folyik, a nem szavazatok megindoklására egyáltalán nem hoztak fel sem érdemi, sem nem érdemi okokat), hanem, ahogy a Népszabadság is fogalmaz:
Az elutasítás egyébként nemcsak a jelölteknek szólhatott, hanem inkább az elnök jelölési gyakorlatának.
(Hja, egy zárójeles megjegyzés: Esküszöm fizetek öt sört, avagy bort, avagy gintonikot annak, aki meg tudja magyarázni, hogy a cikk végén idézett nyilatkozatok hogy a fenébe kapcsolódnak a cikkhez {konkrétna az ombudsman jelöltek leszavazásához} azon túl, hogy a pártelnökök mondták a Sólyommal történt egyeztetés - amelyet teljesen más témában tartottak - után)
Szóval nem hiszem, hogy a pártoknak a jelöltekkel lenne bajuk, sokkal inkább Sólyommal, akivel tulajdonképpen egy hatalmi harc jellegű csatát vívnak. Sólyom ugyanis egy olyanfajta elnöki tevékenységet szeretne folytatni, mint tette azt Göncz Árpád 1990 és 1994 között, amikor pl. Göncz többször is visszadobta a médiatörvényt, vagyis inkább aktív szereplője volt a törvényhozásnak. Aztán 1994-ben a szocialisták hatalomrajutásával ez az aktivitása megszűnt, inkább a reprezentálásra helyezte a hangsúlyt, majd úgy is maradt a második ciklusának végéig. Mádl aztán folytatta ezt a hagyományt, és ebből a jellemzően reprezentatív funkcióból szeretne most Sólyom kitörni.
Ami persze idegesíti a politikai pártokat, hiszen az elmúlt majd' 15 évben hozzászoktak, hogy az ügyeket egymás között rendezik le. Az Mszp-t azért idegesíti, mert Sólyom jelenleg köp bele rendszeresen a levesükbe, a Fideszt pedig azért idegesítheti, mert 2010-től valószínűleg az ő levesükbe fog köpdösni - ha marad -, úgyhogy a jelenlegi (feltehetően) nem szavazatok egyfajta üzenet-jelleggel bírnak Sólyom felé. (Ráadásul ne feledjük, hogy bár a Fidesz támogatta Sólyom jelölését, azért játszogattak még vele (is) egy kicsit).
Csakhogy Sólyom ebben a csatában meglehetősen bizonytalannak tűnik, ráadásul elnöksége kezdetén elkövetett néhány hibát.
Bizonytalan, mert egyelőre nem látszik, hogy Sólyom egy, a későbbi elnökök által is követhető mintával, avagy Sólyom Lászlóval szeretné-e megtölteni a köztársasági elnök kiüresedett funkcióját.
Bizonytalan, mert amikor 2006-ban aláírta Gyurcsány megszorító csomagját, még meg tudta indokolni (ti. az ország gazdasági helyzete indokolja az aláírást, bár ő maga nem értett egyet vele), azonban arra már nincs magyarázata, hogy az egészégügyi törvényt miért megfontolásra küldte vissza, miért nem az Alkotmánybírósághoz továbbította. Ha másra nem, hát erre a cikkelyre nyugodtan hivatkozhatott volna. Ez a cselekedete nem egyéb volt, mint a felelősség áthárítása az Országgyűlésre (és hát egész konkrétan az Mszp-re, valamint az Szdsz-re).
Hibaként meg szerintem egyértelműen felróhatjuk neki a kézfogásos botrányát, valamint azt, hogy a március 15-i ünnepségek alatt Erdélyben Erdélyben volt.
A kézfogásos (illetve inkább kéz-nem-fogásos) botrányról annyit, hogy maga Sólyom nyilatkozta, hogy nem igaz az az állítás, hogy neki automatikusan alá kellene írnia a kitüntetési listát. Ha tényleg nem kötelező aláírnia a kitüntetettek névsorát, akkor, ha nem ért egyet
a. ne írja alá (ahogy azt megtette Horn Gyula esetében).
b. írja alá, de nevezze meg, hogy konkrétan kik azok, akik kitüntetésével nem ért egyet, és indokolja meg, hogy miért is írta alá.
De az mindenképpen méltatlan egy köztársasági elnökhöz, hogy ilyen bohóckodásokba keveredjen. Mint az ismeretes Sólyom később el is ismerte, hogy ez a gesztus butaság volt tőle.
Ami a március 15-i állami ünnepségektől való távolmaradását illeti, Sólyomnak el kellene fogadnia, hogy ő köztársasági elnökként nem csak valós személy, de egy szimbólum is. Én megértem, hogy ez egy nagyon pozitív üzenet volt az erdélyi magyarság felé, de neki is meg kell értenie, hogy a távolmaradása viszont egy nagyon negatív üzenet volt a magyarországi magyarság felé. Ha már estére vissza tudott érni Budapestre, hogy átadja a kitüntetéseket, jöhetett volna egy kissé hamarabb is, egy kicsit azért megmutatni magát. Ja, értem én, hogy a háta közepére sem kívánta a várható eseményeket, de mégis Sólyom a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke, akkor is, ha éppen zavargások vannak, akkor is, ha éppen csatározik a politikai pártokkal, szóval mindig.
Egyszóval én tulajdonképpen drukkolnék Sólyomnak, hogy képes legyen feltölteni tartalommal a köztársasági elnök posztját, azonban először talán neki kellene kitalálnia, hogy mi is legyen pontosan az a tartalom. Erre már túl sok ideje nincs, mert ugyanúgy, ahogy Mádlnak, Sólyomnak sem néz ki egy második ciklus.