Pánik van, kéremszépen, nagy pánik. De nem komoly, csak a szokásos. És persze, hogy pénzről van szó.
Amióta napvilágra került a Fidesz első emberének terve a nyugdíjak befagyasztásáról, ha nem rohamszerűen, de azért csökken a jobboldalinak mondott párt támogatottsága. Pedig még ez a befagyasztás is úgy történne, hogy közben a nyugdíjak megtartják a reálértéküket. Ebben persze az is szerepet játszhat, hogy alaposan rászálltak erre a kijelentésre, nem csak egy civil szervezet (honnan került elő ez a Nyubusz???), de az Mszp is, szóval úgy látszik, hogy az Mszp tagsága igazodik főnöke elképzeléseihez, és a kormányzás hátralévő idejét tényleg ellenzéki szerepben, ellenzéki fogásokat gyakorolgatva próbálja meg eltölteni. A szociknak azért annyit üzennék, hogy jelenleg még ők vannak kormányon - hiába kisebbségi a kormány -, tehát jobban tennék, ha nem azzal lennének elfoglalva, hogy mit csinálni az Orbán vezette Fidesz majd, ha hatalomra kerül, hanem megpróbálhatnának csinálni valamit végre. Mert az eddigi ténykedésük igen gyatra, nemhogy a reform kifejezést nem lehet utóbbi két évükkel kapcsolatban használni, de még a bársonyos reformot sem (ami mint tudjuk nem is létezik).
Azonban ezzel az esettel kapcsolatban az a legsajnálatosabb, hogy ilyen körülmények között tisztán látni, hogy a 2010-es (vagy bármikori) választási kampányban valószínűleg ugyanúgy a populista, nyilvánvalóan véghezvihetetlen ígéretek fognak dominálni, mint ahogy volt a 2006-os kampányban. A magyarok jelentős(?) része nem hajlandó megérteni, hogy ideje leszámolni az állami paternalizmussal, így hát mit is várhatnánk a pártoktól? Valahogy ezekkel az emberekkel is a megfelelő helyre kell tetetniük az ikszet, nem ígérhetnek nekik sem adóemelést, sem segélycsökkentést, marad a jól bevált adócsökkentés és nyugdíjemelés. Aztán vagy zavarognak majd, vagy nem. És ha zavarognak, akkor vagy hazamennek, vagy nem. Ha nem mennek haza, akkor meg bármikor a rendőrség élére lehet állítani egy Gergényi-féle figurát. Aztán szevasz...
De nem csak a nép körében van pánik, pánikolnak bizony az ún. elit körében is. Hogy mi lesz így a jogokkal! Mi az, hogy munkáért segélyt? Hiszen ez alkotmányellenes! (A monoki eset körül kibontakozó vita összefoglalója itt olvasható, hál'istennek vannak, akik a modell mellett érvelnek).
Szóval úgy látszik, hogy egy kicsivel "feljebb" sem mindenki érti, hogy a radikális struktúraváltásra van szükség - többek között a segélyezésben is. És mindazok, akik a monoki modell törvényellenességét, és a segélyezettek jogsérülését(?) hangoztatják, gondolhatnának azoknak a jogaira is, akik dolgoznak akik adójából fizetik ki a segélyeket, és akik olyan mértékű állami elvonást kapnak a nyakuk közé, hogy sokan inkább a feketegazdaságba menekülnek.
Azt mondja a népi bölcsesség, hogy a bolond a saját, míg az okos a bolond kárán tanul. De úgy látszik, hogy a nép nem volt elég bölcs, mert kihagyta a mondásból, hogy a magyar viszont még a saját kárán sem tanul. Persze, előbb-utóbb mindenképp észbe fogunk majd kapni. Amikor már nem csak a háztető, de az egész ház lángolni fog körülöttünk.
