"Kétszer olvastam el. A roham előtt." - Mondta Hofi Géza, mielőtt belevágott volna a "lehet-e házaséletet élni a kecskével?" kérdés megválaszolásába. Nos, én kb. hasonlóan éreztem magam, amikor elmesélte valaki nekem, hogy mit is tapasztalt ma az Apeh egyik kirendeltségén. Rögtön tegyük is hozzá, hogy egy kis kirendeltségről van szó.
De előtte egy kis felvezetés:
Azt gondolom tudja jól mindenki, hogy Magyarországon a sorrendiség betartása/betartatása komoly problémákkal küzd. Elég csak megnézni, hogyan rohamozzák meg az utazni vágyók a távolsági buszokat, ahelyett, hogy szépen, nyugodtan felszállnának a járműre.
Persze ez a probléma nem újkeletű, ennek kezelésére dolgoztak már ki különböző praktitákat, mint pl. sorbanállás, vagy időpontra való bejelentkezés. Na, a sorbanállás még egyes helyeken (abc, zöldséges, posta, stb.) talán még működik, de nagyon sokszor jön valaki, aki úgy gondolja, hogy ő bizony nem állja végig a sort. Ezekben az esetekben általában heves anyázás tör ki, amellyel a vitatkozó felek addig el tudják húzni a konfliktus rendezését, amíg a tolakodó egyén amúgy is sorra kerülne már.
A telefonos bejelentkezés pedig értelemszerűen nem működik mindenhol. Sőt, csak bizonyos helyeken, ezzel most ne is foglalkozzunk többet.
Aztán azokra a helyzetekre, ahol a várakozás valamilyen váróteremben történik, találták ki a számhúzó rendszert. Ez gondolom ismerős mindenkinek, ügyfél/páciens betipeg, régebben még letépett egy cetlit, aztán esetleg még megkérdezte, hogy hányan vannak előtte, de ma már - hála a technikának - megnyom egy gombot, majd egy masina kiköp egy cetlit, rajta egy jól olvasható számmal, és még azt is közli, hogy hányan várakoznak előtte, aztán már csak egy digitális táblácskát kell figyelni, de azt erősen.
Persze nem muszáj ám ezekhez a legújabb kütyükhöz ragaszkodni, ha nincs elég pénz egy ilyen rendszer kialakítására, akkor a régi módon, azaz papíralapon is lehet működtetni.
Na, és akkor az Apeh-kirendeltség megoldása (tessék kapaszkodni, komolyan mondom):
A fent meg nem nevezett helyen lévő kis Apeh irodában úgy történik a sorrendiség betartatása, hogy ügyfél, miután belépett a váróba, odatipeg egy kis asztalhoz, amelyen egy A/4 lap pihen, amely lapra egy toll segítségével felírja a nevét, aztán megkérdi, hogy ki az utolsó. Leül, pihen, vár, mikor sorra kerül, bemegy, amikor pedig végzett, visszatipeg a kis asztalkához, majd a korábban használt toll segítségével (melyet addig remélhetőleg nem lop el senki) kihúzza a saját nevét, majd vagy boldog mosollyal a szája sarkában, vagy pedig kínvigyorral az arcán távozik.
Nekem csak egy kérdésem lenne: Akkor ez itt most a Balkán, vagy csak magyar leleményesség?