"Nagyon alkalmas a társadalom figyelmének valódi kérdésekről való elterelésére az ilyen-amolyan ügynöklisták… időről időre előforduló közzététele is. …Ez csak azoknak kedvez, … akik érdeküknek tekintik az országban a bizalmatlanság és gyanakvás légkörének fönntartását, akik készek a maguk javára fordítani az elmélyülő megosztottságot és feszültséget, melyet a tényleges és ál-leleplezések a társadalomban eredményeznek."
Idézi saját magát Bereznay András a Hírszerzőn megjelent, a "Besúgás művészete" című cikkében, annak kapcsán, hogy az 56-os Intézet nemrégiben megjelentetett egy 181 névből álló listát azokról, "akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án." Idézet a lista megjelenéséről tudósító Index cikkből.
Ekkor persze az olvasó elcsodálkozik, hogy miből táplálkozik Bereznay dühe, de csak addig, amíg rá nem pillant a kutatás módszertani jellemzésére, amelyben a következőket lehet olvasni:
...a szövegekben szereplő személyekről (hivatásosokról, azonosított és azonosítatlanul maradt hálózatiakról egyaránt) azonban csak két állítás fogalmazható meg. Az egyik, hogy a közölt dokumentáció és a nyilvántartás szerint a szervezet illetve hálózata tagjai voltak 1989-ben, hosszabb vagy rövidebb ideje. Másrészt, hogy az 1989. június 16-ával kapcsolatos tervek, elképzelések e minőségükben számoltak velük.
Azaz az Index cikk bevezetője egy jókora csúsztatást tartalmaz, mert azt sugallja, hogy a listán szereplő 181 ember 1989. 06. 16-án tényleges cselekedetekkel működött együtt az állambiztonsági szolgálattal, noha Rainer M. János csak annyit állít, hogy a szervezet Nagy Imre újratemetésének napján számolt ezekkel az emberekkel.
Bereznay kifakadása ebből a szemponból tehát érthető, csakhogy ez inkább Index elleni kirohanás, mintsem az 56-os Intézet, vagy a lista közzététele elleni, és eddig a pontig hajlandó is vagyok egyetérteni Bereznayval.
Ám abban, hogy vajon közzétehet-e egy ilyen jellegű kutatást/listát egy intézet (vagy egyáltalán bárki) már nem - noha Bereznay indokai érthetőek: az ártatlanság vélelme:
Ennek a csak önkényesen összekapcsolt két semminek a birtokában, az 56-os Intézet azt képzeli, hogy oka, sőt joga van emberek széles nyilvánosság előtti meghurcolásához, ellehetetlenítéséhez, potenciális tönkretételéhez? Semmi + semmi = valami? Olyanként kezelni valakit, mintha ettől informátorrá vált volna, személyét a jog megkerülésével a közfölháborodás ítélete elé vetni, semmi esetre sem a közjónak, hanem - úgy látszik - az intézet saját érdekeinek a szolgálatában, nem csak szakmai csalás, hanem etikátlan, bűnös felelőtlenség is.
(Mielőtt továbbmennénk egy gondolat: Tudom, hogy könnyű most az erkölcsi piedesztálról átkokat szórni a besúgókra, ügynökökre. Tudom, hogy pártállam megszűnt, és a szerzőnek soha nem kellett és már nem is kell megtapasztalnia - hál'istennek -, hogy mekkora kihívást jelent(het)ett valaha a szolgálat megkeresése, főleg, ha az zsarolással, fenyegetéssel (még inkább főleg, ha valamelyik szerettünk életére, sorsára vonatkozott a zsarolás, vagy fenyegetés) párosult. De a szerző már az "új" korban vált felnőtté, ez van).
Nos, én úgy gondolom, hogy egy ilyen listát nem csak joga, de egyenesen kötelessége lenne nyilvánosságra hozni, de nem az 56-os Intézetnek, hanem az államnak. A 2005-ös kísérlet óta az ügynöktörvény ügyében semmi nem mozdult, és egész eddig nem is volt téma a közbeszédben - sajnos.
De nem boszorkányüldözések miatt, és egyáltalán nem azért, hogy még több "Javított kiadás" szülessen, és nem könnyes szemű Pokornik miatt, de nem is Nagy Feró - Vikidál összeborulások és megbocsátások miatt, hanem egyrészt azért, hogy azok az emberek, akiket fenyegetés, zsarolás hatására szerveztek be (és ténylegesen nem csináltak semmit), tisztára moshassák magukat. Leginkább azért, hogy akik ténylegesen ügynökök és besúgók voltak tűnjenek el a közéletből, mert még mindig itt vannak. És ők nem Kivágónék.
Ebből persze az következik, hogy önmagában egy lista nem elég. Akinél lehet fel kell tüntetni, hogy milyen okokból lett tagja a III/III-as ügyosztálynak - már, ha vannak erre vonatkozó feljegyzések. Ha nincsenek, jöhet akár az ártatlanság vélelme is, de az ügynökök és főleg a beszervezőtisztek neveit tartalmazó listának nyilvánosságra kell kerülnie végre.
(Egyelőre ennyi, de ez a cikk megér majd még egy misét bejegyzést majd a közeljövőben).