hángörienidiocc

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc?

Idiotac.

Isa?

Fontos!!!

Még mielőtt elkezdenél alázni egy kommentben, kérlek olvasd el a RAGYA-t!!!
A nem nyilvános alázásokat pedig kéretik a verszegeny@gmail.com (egyszerű eset: nickre katt!) címre küldeni, de túl sokat nem kell ezektől a levelektől várni, mert kéjes mosolyok között fogom törölni mindet.

Friss topikok

Innen olvasnak

Hódacska, Fődecske, felhőcske

Ezen képecskéért meg millió köszönet az Időkép.hu portálnak:

Felhőkép

Döntéskényszerben

2010.03.19. 15:19 Vérszegény éjszakai dúvad

 Pilótajáték az állami nyugdíjrendszer - mondja Banyár István, és nehéz ezzel az állításával vitatkozni. A nyugdíjrendszer jelenleg úgy néz ki, hogy az aktív dolgozók járulékaiból fizetik ki az esedékes nyugdíjakat.

Ez csak abból a szempontból furcsa, hogy ez a rendszer két dolgot kever, méghozzá a szolidaritást és - régebben sokat hangoztatott, ám mára elfeledettnek látszó - az öngondoskodást.

Ami még talán nem is lenne baj, ha egyrészt nem egy egyre öregedő társadalomban élnénk, másrészt, ha nem fenyegetne bennünket a Ratkó-korszak gyerekeinek egyre közeledő nyugdíjba vonulása, harmadrészt pedig, ha ezt a két dolgot a megfelelő mértékben elegyítené.
Mi a probléma? Hát az, hogy a szolidaritás és az öngondoskodás nem megfelelően van összeegyeztetve a nyugdíjrendszer állami szférájában. (A magánnyugdíj-rendszerről most szó se essék. Illetve csak nagyon kicsi). Ha azt mondjuk, hogy az állami nyugdíjrendszer a szolidaritáson alapul, azaz a jelenlegi aktív réteg tartja el a járulékfizetésével a nyugdíjasokat abban a reményben, hogy majd az utána következő generációk őket szintén eltartják, akkor a nyugdíjakat miért a korábbi kereset alapján állapítják meg? A járulékfizető ebben az esetben nem saját magának gyűjtögette a nyugdíjravalót. A szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer esetében sokkal logikusabb lenne felállítani egy alsó – amelynél kevesebbet nem lehet kapni, ami egyébként jelenleg létezik is – határt, illetve egy felső – amelynél többet nyugdíjként nem lehet kapni, ami jelenleg nem létezik – határt. Az igaz, hogy egy magasabb keresetű egyén magasabb összegű járulékot fizet be a – nevezzük így – nyugdíjszolidaritási alapba, azonban a magasabb keresete révén neki nagyobb esélye volt tartalékolni „öreg napjaira” (Hopp! Öngondoskodás!). Arról nem is beszélve, hogy a túlzottan nagy összegű nyugdíjakkal csak feleslegesen terheljük – a jelenleg amúgy is igen viharvert – gazdaságot. És a nyugdíjakat ebben a rendszerben természetesen nem a korábbi kereset, hanem egyfajta szociális helyzet alapján kell megállapítani.

A másik, az öngondoskodáson alapuló esetben – amely jelenleg is működik, a neve: magánnyugdíjpénztár – természetesen szó sem lehet semmilyen felső korlátról, aki amenyit megtakarított a munkás évei alatt, azt használja egészséggel. (Egyébként ez a rendszer is tartalmaz némi szolidaritást, hiszen a teljes nyugdíjjárulék egy részét, jelenleg 1,5%-ot, az állami rendszerbe kell befizetni.
 
Akárhogy is, de valamelyik rendszer mellett mindenképpen le kell tenni a voksot, és meg kell kezdeni az átállást. És persze, az átállásnak megleszenek a maga vesztesei. De melyik változásnak nincsenek vesztesei?
Dönteni kell erről is. Kik és legfőképpen hányan legyenek a vesztesek.
 
Már csak azért is, mert tudjuk jól, egy pilótajátékban előbb-utóbb mindenki vesztes lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság nyugdíj szerintem

A bejegyzés trackback címe:

https://hangorienidiocc.blog.hu/api/trackback/id/tr981852291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.