Itt van ősz, itt van újra, de korántsem olyan szép, ahogy azt Petőfi megénekelte, hanem inkább forró - gondolták sokan. Aztán az utóbbi napokban kiderült, hogy az a forró ősz inkább nevetséges, már ha ez a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, pontos kategóriába besorolhatatlan csoporton múlik. Persze, azért mások gondoskodnak arról, hogy mégse legyen nyugodt télelőnk.
Itt van például a Fidesz, meg az ő kis kormánybuktatónak gondolt népszavazása. Nem rossz kis kezdeményezés, ha másra nem is lesz jó, arra mindenképp, hogy a kormányt magyarázkodásra kényszerítse. Mondjuk másra tényleg nem lesz jó, mert valami oknál fogva sem a Fidesznek, sem Kálmán Lászlónak nem jutott eszébe, hogy a megfelelő kérdéseket tegye fel.
Azt mondja Orbán Viktor a Magyar Hírlapban megjelent interjúban (mármint azon túl, hogy a morális és gazdasági mellett most már szociális válság is van), hogy "Akinek más a véleménye, vegyen részt a népszavazási kampányban, és próbálja meggyőzni az embereket arról, hogy miért kell vizitdíjat vagy kórházi napidíjat fizetniük, illetve arról, hogy miért jó nekünk a tandíj bevezetése." Okos. Ezek persze olyan kérdések, amelyekre minden normális ember úgy válaszol, hogy nem, egyáltalán nem akarjuk ezeket fizetni. Csak az a probléma, hogy ezeket a kérdéseket másképp is meg lehet fogalmazni, amikre talán más válaszokat kapunk.
Nézzük tehát a felsőoktatást. Persze, hogy senki nem akar tandíjat fizetni. A tandíj nem jó, mert... Azonban feltehetnénk azt a kérdést is, hogy: Egyetért-e Ön azzal, hogy azok az egyetemi hallgatók, akik (elviekben!!!) a közpénzekből finanszírozott tanulmányaik révén jobb munkaerőpiaci pozíciókba kerülnek - és akik miután munkába álltak, egy percet sem fognak azoknak az embereknek ingyen dolgozni, akik pénzéből tanultak -, a képzésük költségét utólag, munkába állásuk után, a fizetésükből törlesszék? Na, vajon hányan mondanának erre a kérdésre nemet?
Persze (ha már elviekben!!!) a felsőoktatással (sőt magával az egész oktatási rendszerrel) kapcsolatban azt a kérdést is feltehetnék, hogy: Egyetért-e Ön azzal, hogy tényleg reformáljuk már meg az egészet, mert köszönőviszonyban sincs a valós piaci igényekkel, ezért ezerszámra termeljük a leendő diplomás munkanélkülieket, akik aztán végül elmennek külföldre krumplit kapálni, vagy bébisintérkedni? Ráadásul, most a bolognai képzés bevezetésével csak növekedni fog az értéktelen diplomával rendelkezők száma, mert az első három év igazából a magyar munkaerőpiacon semmit nem ér (Ja, de valamit biztos. Elmehetnek majd ügyfelezni valamelyik mobilos céghez.), és biztosan lesznek, akik nem fogják folytatni a maradék két évet (mert nem veszik fel őket államilag finanszírozott képzésre).
Ja, tudom. Azért nem lehet ezeket megkérdezni, mert nem elég populisták. Lehet, viszont lenne némi realitásuk.
Aztán persze, hogy nem akar senki sem vizit-, illetve kórházi napdíjat fizetni. De, ha azt kérdeznénk meg, hogy: Egyetért-e Ön azzal, hogy kórházainkat, rendelőinket továbbra is ilyen leromlott állapotban tartsuk?, hát erre a kérdésre sem sokan szavaznának igennel. Azt viszont nagyon szeretném, ha az egészségüggyel kapcsolatban ezt a kérdést is feltenné valaki: Egyetért-e Ön azzal, hogy végre magyarázzák el nekünk, hogy mit jelent pontosan a több-biztosítós modell, és mibe fog az nekünk fájni? Mert jelenleg úgy néz ki, hogy az Szdsz, ha törik, ha szakad átviszi ezt a tervét, abszolut nem érdekelve őket, hogy rajtuk kívül senki nem tudja, hogy mi a pokolról beszélnek.
Na, a gyógyszerárusítás. Ez különösen tetszik. Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani? Hát, végül is miért ne? De, ha átfogalmazzuk egy kicsit a kérdést, akkor a következőt kapjuk: Egyetért-e Ön azzal, hogy, ha a gyógyszertárak zárása után akar egy vény nélkül árusítható fájdalomcsillapítót vásárolni - amely miatt lehet, hogy a fél városon át kell utaznia -, akkor a gyógyszertárak külön ügyeleti díjat számítsanak fel a gyógyszer árán felül? Miért nem lehet olyan pofonegyszerűen átvágni ezt a gordiuszi csomót, hogy szabad a gyógyszerárusítás a benzinkutakon is, de csak a gyógyszertárak zárása után? A benzinkutak úgysem ebből fognak meggazdagodni, az a szerencsétlen patikus meg legalább mehet haza a kis családjához, a Kdnp és Semjén Zsolt legnagyobb örömére.
Szóval ezek a kérdések már megint nem arról szólnak, hogy hogyan lehet nekünk jobb, hogyan lehet kis országunk szebb és jobb, hanem a szokásos automatikus tagadásról. Úgy néz ki, hogy a gyermek csak sok bába között vész el, de a normalitás, vagy a logikus és felelős gondolkodás már két populista között is.
