Nemsoká mehetünk ikszelgetni a szavazófülkékbe arról, hogy akarunk-e vizitdíjat, kórházi napidíjat, valamint tandíjat fizetni. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megsejtsük a végeredményt, a zemberek értelemszerűen nem akarnak fizetni. Nem csak az állami szolgáltatásokért, de más egyéb szolgáltatásokért sem. Na, de tulajdonképpen nem erről a tipikus emberi attitűdről akarok írni.
De még mielőtt ténylegesen belecsapnánk a lecsóba, nézzük a népszavazást magát. Azt hiszem, hogy óriási hiba volt ezekben a kérdésekben népszavazást kezdeményezni. Egész egyszerűen azért, mert az átlagpolgár - legyen bármilyen érdeklődő is a köz ügyei iránt - képtelen átlátni az egészségügyi, vagy az oktatási rendszer egészét. A Magyar Orvosi Kamarán belül is megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyit segített a vizitdíj bevezetése, hát akkor mit gondoljon a szegény átlagpolgár, aki csak akkor találkozik az egészségügyi rendszerrel, ha éppen betegeskedik. Szóval ezek színtisztán olyan kérdések, amelyekről a Parlamentben kellene dönteni, persze a kamarák, szakszervezetek, stb., szóval a teljes szakma bevonásával az egyeztetésekbe.
Szóval, amióta tudjuk, hogy március 9-én fogunk ikszelgetni (aki egyáltalán elmegy ikszelgetni), egyre magasabbra csapnak az indulatok, és ezzel együtt gyakran az abszurditás is.
Itt van kezdetnek az Szdsz kampánya:
Ez az, amiről Kóka azt állítja, hogy nem ötágú, és nem vörös csillag. Ennél nagyobb baromságot már csak akkor mondhatott volna, ha azt is hozzáteszi, hogy ez egyáltalán nem is csillag.
Persze, értem én, hogy mire akarnak ezzel kilyukadni, kádárizmus vs. kapitalizmus, de ez a csillag akkor is ötágú marad, ha az alsó kettőt takarja a nemzetiszínű szivárvány. Pont úgy, ahogy egy horogkereszt is horogkereszt marad attól, ha eltakarunk belőle egy részt. Az ötágú vörös csillag pedig a tiltott önkényuralmi jelképek közé tartozik, erről vitát nyitni nem lehet, úgyhogy az Szdsz-nek és Kókának is jár egy hatalmas feketepont. (Meg elvileg egy feljelentés is, bár nem tudom lesz-e olyan, aki veszi magának a fáradságot egy olyan perhez, ami még a vége előtt elveszti majd az aktualitását).
Na, menjünk tovább. Kijött a Medián egy felméréssel, melynek talán a legérdekesebb eleme az, hogy csökken a 'kormányváltó hangulat'. Nem hiszem el, hogy létezik olyan ember ebben az országban, aki komolyan vette a Fidesznek azt a szólamát, hogy egy elsöprő sikerű népszavazás esetén a kormány le fog mondani. Nem, nem fog lemondani. A kormány akkor fog lemondani, ha (adott időn belül egymás után többször is) megbukik a bizalmi szavazásokon. Csakhogy mivel Magyarországon a képviselőket inkább a saját párt iránti (illetve annak vezetői iránti) szervilis és mindenáron lojális magatartás jellemzi, a kormány bukására 2010 előtt semmi esély nincs. Maximum talán minisztercserékre. Egyébként a Fidesznek ez már évek óta jól bevett kommunikációs stratégiája, ha más nem is, az azért csak feltűnhetett mindenkinek, hogy a Fidesz szerint ez a kormány már számtalan szavazás, választás során (legutóbb épp az önkormányzati választások alkalmával) megbukott, mégis még mindig a helyén van, és nem voltak rendkívüli választások.
Aztán megszólalt Balsai István is. Sajnos. Amire aztán Répássy Róbert is rátett egy lapáttal. Hogy ugyanazok a kormány és az Mszp frakció érvei? Hát szerintem ez logikus. És szerintem az is logikus, hogy a népszavazás kapcsán a kormány is elmondja az érveit, egész egyszerűen a hallgattassék meg mindkét fél elve alapján. (Ugyanakkor azt érdemes lenne megvizsgálni, hogy, ha az Mszp külön kampányt folytat a kormányétól, akkor azt milyen pénzből teszi. És ezt a vizsgálatot érdemes lenne lefolytatni az Szdsz-nél is). Mindenesetre, ha egy kicsit ellophatom az Index által címet, azt mondanám, hogy Balsai, Répássy kuss! Vagy legalább gondolkodjanak egy picit, mielőtt beszélnek. (Másrészt az is érdekes kérdés lenne azért, hogy a kormány tájékoztatója mennyiben tekinthető tájékoztatónak, és mennyiben propagandának, és ha propaganda, akkor vajon tényleg lehet-e köze hozzá a kormánynak. Azonban szerinem ez nem az OVB hatáskörébe tartozó kérdés, sokkal inkább jogi-alkotmányjogi).
A desszert a végére: Megszólalt Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is. Szerinte a vizit-, és a kórházi napidíj bevezetése nem járt jelentős bevételemelkedéssel. (Közben pedig az Egészségügyi Minisztérium szerint(!) a MOK alelnöke, Kertai Aurél azt mondta, hogy a vizitdíj a rendelők bevételének negyedét adja. Aztán, most hogy a negyed jelentős-e, vagy sem, egy olyan kérdés, amit esetleg a MOK-on belül kell megbeszélni). De a lényeg azon van, hogy Éger szerint, ha majd eltörlésre kerül a vizitdíj, akkor:
a Magyar Orvosi Kamara mindent elkövet, hogy az ezzel kapcsolatban jelentkező bevételkiesést a következő év költségvetésébe megjelenítsék
Nem tudom, érthető-e. Ez kb. azt jelenti, hogy a népszavazás innen kezdve értelmét veszti, leginkább csak arról szól, hogy a vizitdíjat a háromszáz forint formájában közvetlenül az orvosnak fizetjük-e, vagy az állam fizeti ki helyettünk, azaz ugyanúgy meg fogjuk fizetni a vizit-, és kórházi napidíjat, csak közvetve, az állami újraelosztó-rendszeren keresztül.
(Minden bizonnyal folyt. köv. a jövő héten)
