Mivel magyar szemmel néztem az adózás questio vexatá-ját {kellemetlen kérdését}, talán túlságosan hosszan időztem rajta, ebben az esetben viszont talán csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy olyan országban vagyok, ahol többet beszélnek, mint cselekszenek.

Részlet J. A. Blackwell 1848. február 3-án Sir Robert Gordonhoz írott leveléből.

Tegnap Orbán bejelentette az Új Társadalmi Szerződésen alapuló Nemzeti Egyettműködés Rendszerének a Spekulációt Elvető és a Munka Becsületét Visszaállító Nemzeti Gazdasági-, és Adórendszer főbb pillérjeit(?) alapjait(?). Nem is tudom minek nevezzem.

(De előtte még egy zárójeles megjegyzés: Hallgatva Orbánt, aki szokásához híven ismét rengeteg beszélt, viszont annál kevesebbet mondott, és szinte láttam magam előtt bizonyos szavak elején a nagy kezdőbetűket, egész végig Arthur király és a dagonyázó paraszt beszélgetése járt az eszemben. "-A királyod vagyok. - Én ugyan nem szavaztam rád!" "- És hogy lettél te király? - A Tavak Királynője... a napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján... a magasba emelte a Tó mélyéből a Szent Szablyát, jelképezvén, hogy Isten akaratából én, Arthur legyek annak hordozója. - Hát idehallgass! Egy vízben hancúrozó és karddal hadonászó menyecske nem dönthet az államforma felől.")

Na, de vissza az adózásra: Túl sok rosszat nem tudok mondani a most bejelentett intézkedésekre, igaz jót sem. Annyi látszik, hogy nem fogják engedni megszaladni a költségvetési hiányt, de más igazából nem. Előzetesként csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy jómagam leginkább a vagyoni-, illetve a fogyasztási típusú adók túlsúlyától lennék boldog, ami nem nagyon látszódik a mostani bejelentésben, de hát eddig is elvoltunk a jövedelemadóval, azt hiszem ez így lesz a továbbiakban is.

A 10%-os társasági adó rendben van, eddig is volt ilyen. Igazából azt kellene tudni, hogy azok a feltételek, amelyek mellett eddig is igénybe lehetett venni, maradnak-e, vagy csak az 500 millió forintos adóalap jelenti az egyetlen korlátozó tényezőt.

Az egykulcsos családi adózásról beszéljünk majd akkor, ha megtudjuk pontosan mit is jelent. Mindenesetre izgatottan várom, hogy hogyan tesznek majd különbséget a család és a háztartás között, illetve mi lesz egynemű élettársi kapcsolatokkal.

A minimálbér megadóztatása ellen megint nem lehet szólni. Nyilván, aki ténylegesen minimálbért keres, az tud szólni ellene, ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy hányan keresnek ténylegesen(!) csak minimálbért. Ami az igazi gondot jelenti az inkább a minimálbérek (illetve inkább a magyarországi bérek) reálértéke, amit valahol a béka feneke alatt kell keresni.

A tíz kisadóról megint akkor beszéljünk majd, ha tudjuk melyek lesznek ezek. Mindenesetre a vízkészletgazdálkodási járulék és az erdővédelmi járulék megnevezéséből sejthetjük, hogy kb. milyen - eddig leginkább ismeretlenségbe burkolózó - kisadókról lehet szó.

Az adózáson kívüli jövedelem bevezetése viszont kifejezetten jó ötlet, ezzel tulajdonképpen visszaállítják a kaláka fogalmát, amelyet az alkalmi munka kifejezetten ostoba értelmezése és szabályozása jóformán eltörölt.

Családi adókedvezmények. Orbán már egy gyerek után is ígért valamiféle adókedvezményt, amivel én nem értek egyet, de hát legyen ez a legnagyobb problémám. (Én inkább annak lennék a híve, hogy bármilyen kedvezményre - sőt családi pótlékra is - csak két gyerek után lehessen jogosult bárki is. Illetve, hogy a kedvezmények - és a családi pótlék is - négy gyerek után érje el a maximumát. Aki bevállal egy ötödik gyereket is, az ugyanmár tudja, hogy mire. A családtervezés klassz).

A banki különadóról csak annyit, hogy bár nehéz szembeszállni azzal az érveléssel, hogy anno az állam segített a bankokon (bár Erdei szerint nem történt ilyen), akkor most rajtuk a sor, azzal bizony számolni kell, amiről Erdei beszél. És ami - szerintem - a legfontosabb: ettől még nem lesz verseny a bankszektorban. Pedig elengedhetetlen lenne.

 Őszintén szólva az adórendszerre vonatkozó pontokat ezzel - sajnos - ki is merítettük. Ez nyilván nem sok, és nyilván leginkább jövőre lehet bármire is számítani. De új adórendszernek ez kevés, ez még az alaphoz is kevés. Orbán egy szót sem szólt a szuperbruttóról, a tevékenység piaci értékéről (amely még az AB előtt van, tehát van rá valami halvány esély, hogy eltörlik) az osztalékot (illetve EV-k esetén a nyereség 25%-os adóval adózó nyereségrészét) terhelő 27%-os EHO-ról, a még mindig félelmetesen magas, és versenyhátrányt teremtő munkáltatói bérterhekről. Illetve nem volt szó arról, hogy bármilyen jól is hangozzék az, hogy büntetés helyett részvételként kell felfogni az adózást, csakhogy kíváncsi lennék, hogy hányan gondolják ezt az adófizetők közül. Szóval ennek megvalósításához minimum szent lászlói szigor szükségeltetik. Mindenhol. A piaci árustól kezdve a minisztériumokig. Ezt nagyon nehéz lesz végrehajtani.

Egyszóval, amit Orbán elmondott az kevés egy új gazdasági rendszer alapjaihoz, azonban egy dolog vitathatatlan: az irány, amit Orbán kijelölt ezzel a beszédével, nehezen vitatható. De neki kell állni az operatív lépéseknek, mert a szép szóképekből hamar elege lesz az embereknek.