hángörienidiocc

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc?

Idiotac.

Isa?

Fontos!!!

Még mielőtt elkezdenél alázni egy kommentben, kérlek olvasd el a RAGYA-t!!!
A nem nyilvános alázásokat pedig kéretik a verszegeny@gmail.com (egyszerű eset: nickre katt!) címre küldeni, de túl sokat nem kell ezektől a levelektől várni, mert kéjes mosolyok között fogom törölni mindet.

Friss topikok

Innen olvasnak

Hódacska, Fődecske, felhőcske

Ezen képecskéért meg millió köszönet az Időkép.hu portálnak:

Felhőkép

A borjú és az új kapu esete II.

2010.07.13. 10:00 Vérszegény éjszakai dúvad

2. Az identitás
 

Az identitás az a fogalom, amelyet mindenki ismer, mindenki tud rá adni egy meghatározást. Valamelyik keresőbe beütve az identitás fogalmát, pár perc alatt találnánk rá legalább egy tucat meghatározást. Éppen ezért ahelyett, hogy sokat rágódnánk azon, mi is pontosan az identitás, keressünk rá egy egyszerű meghatározást. Az identitás az, ami megmutatja a helyünket az ismert világban.

Ha nem is Ádámig és Éváig, de elég messzire visszatekintve az időben, egy meglehetősen egyszerű identitást láthatunk. Az ismert világot a törzs/horda jelentette, az identitás kijelölte az egyén helyét a törzsön/hordán belül. Minden, ami nem tartozott az ismert világhoz, az idegen, ellenség és így veszélyes volt.

Aztán a társadalmi viszonyok egyre bonyolultabbak lettek, jöttek a fáraók, a császárok, a nemzetek, a globalizáció, de az identitás szerepe nem változott, továbbra is kijelölte az egyén helyét az ismert világban. Persze az ismert világ folyamatosan tágult. És nem csak földrajzi értelemben.

Az identitásnak van fix része, és van változó. Fix a nemem, a nevem, a születési dátumom. Változó lehet a lakhelyem, a családi állapotom, a foglalkozásom, a társadalmi státuszom. Az ismert világ tágulásával arányosan nőtt az identitás változó komponenseinek a száma, és csökkent a fix komponensek száma. Ma már ott tartunk, hogy az identitásnak jóformán nincs fix összetevője, hiszen átműttethetem magam másik neművé, választhatok új nevet, vallást, házastársat, vagy akár gyárthatok magamnak egy másik múltat.

Amikor azt mondtam, hogy az identitás megmutatja a helyünket az ismert világban, nem véletlenül használtam a ’megmutatja’ kifejezést. Ti. az identitás fix összetevői nem csak fixek voltak, de előre gyártottak, a családi szocializáción belül készen kapottak is. Nem véletlen, hiszen még pár évszázaddal ezelőtt is a társadalmi szerepek szűkre szabottak, vagy akár kizárólagosak voltak, a mobilitási lehetőségek csekélyek. Az az ember, aki parasztnak született, nagy valószínűséggel egész életében paraszt is maradt, a nemes meg nemes. A paraszt az paraszt volt munka közben, otthon, a kocsmában, a templomban, mindenhol. Adott osztályon belül természetesen volt mobilitási potenciál, a szegényparaszt meggazdagodhatott, a gazdag nemes elszegényedhetett. De ettől függetlenül az egyik paraszt, a másik pedig nemes maradt. A Mátyás-legendárium körébe tartozó Kinizsi Pál olyan ritka a történelemben, mint a fehér holló. Hacsak nem ritkább.

’Vörös és fekete’ írta Stendhal. Mindkét szín a szegény sorból származók legjellemzőbb mobilitási lehetőségére utal: katonaság, vagy egyházi hivatás. Amennyiben egy szegényparaszti rétegből származó gyerek nem kívánt (vagy tudott) a szülei nyomdokaiba lépni, ez a két lehetőség volt értelemszerűen adott a számára (persze nem volt ez mindig így, ehhez először szükséges volt egy profi és állandó hadsereg megszervezése). (A másik nyilvánvaló út: A társadalmon kívüliség, rablóbandákban való részvétel, csavargás, de ezt nehezen lehetne felfelé irányuló mobilitásnak nevezni).

Persze nyíltak új mobilitási utak is. A polgárosodás is ilyen volt, lehetőség egy új társadalmi osztályba való lépésre (és kialakítására).

Mi az, ami mára megváltozott? A társadalmi szerepek száma megtöbbszöröződött, a mobilitási lehetőségek megnyíltak és megsokszorozódtak. Ma egy mezőgazdasági őstermelő egyben lehet szülő is, barát, házastárs, cimbora, parlamenti képviselő, repülőgép modellező, bármi (Persze mindezeknek van egy központi komponensük, az én, az ego). A születési körülmények egyre kisebb mértékben befolyásolják a potenciálisan bejárható életutak számát és minőségét. Kérem szépen, jelenleg egy fekete bőrű ember az USA elnöke, és egy ausztriai születésű férfi Kalifornia állam kormányzója. Elképzelhető lett volna ez negyven-ötven évvel ezelőtt? Nem.

A társadalmi szerepek és az identitás öröklődésének egy jó példája az ’A hosszútávfutó magányossága’ című filmben figyelhető meg. Amikor meghal a főhős apja, az anyjával bemennek abba a gyárba, ahol a férfi dolgozott, elszámolni. Az igazgató azonnal felajánlja a fiúnak az apja munkáját és fizetését. Ez az, amire a filmbeli főhős, és a film elkészülte után nem sokkal meginduló különböző társadalmi mozgalmak is nemet mondanak.

A történelem nem csak úgy írható le, mint személyek cselekedetei, harcok, háborúk, forradalmak, felfedezések, találmányok sorozata, hanem úgy is, mint az individuumokra a közösségek által rótt kötöttségek folyamatos csökkenése, a mobilitási lehetőségek folyamatos tágulása. Mindezzel párhuzamosan az identitás örökölt részének és fix komponenseinek folyamatos csökkenése. Ez a modernizáció egyik aspektusa.

 (folyt. köv.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hangorienidiocc.blog.hu/api/trackback/id/tr632146904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása