Még anno, a középiskolában, megállapítottuk a magyar nyelv legfőbb szabályát. Így hangzott: Minden magyar mondat bazdmeggel kezdődik és végződik. Tehát arra a kérdésre, hogy: 'Bazdmeg, kérsz egy hosszúlépést, bazdmeg?' kétféleképpen lehetett válaszolni: 'Bazdmeg, nem, bazdmeg!', vagy: 'Bazdmeg, igen, bazdmeg!' Aztán, hogy ez a lelkes bazdmegelés lázadás volt-e, vagy csak divat (vagy csak szórakozás...), én bizony már meg nem mondom. De mindegy is, mert azóta már elmúlt.
És valóban, akkoriban minimum tizenötször annyi bazdmeget használtunk, mint most használunk. Én - naív - eddig abban a hitben éltem, hogy az eddig megélt évek száma és a bazdmeg kifejezésnek használatának a gyakorisága fordítottan arányos egymással.
De ma szembesültem egy olyan negyvenen túli emberrel, aki egy perc alatt minimum hatszor bazdmegelt. Közte ilyen aranyköpéssel: '... Megfogom a lábad bazdmeg és ledugom bazdmeg a torkodon bazdmeg'. Mondta ezt egy olyan embernek, akit egyébként a barátjának vallott.
Ja, szóval csak én gondolom úgy, hogy huszoniksz éven túl már ciki az állandó bazdmegelés?
Az utolsó 100 komment: