A Hírszerző véleményrovatában a Gavra-Seres szerzőpáros az otthon maradásra buzdít a voksolás helyett. Függetlenül attól, hogy a cikk logikájával és megállapításaival többé-kevésbé egyetértek (inkább többé, sőt...), azt azért nem mondanám, hogy az otthonmaradás az egyetlen alternatíva. Nem az egyetlen, mert nem a legjobb, sőt még csak nem is jó. Viszont egyáltalán nem rosszabb, mint a többi.

 Az, hogy a Fidesz eddigi tevékenysége több szempontból is erősen kifogásolható, nem kérdés. Az, hogy az Mszp lelkesen statisztált a potenciális jelöltek kizárásához az önkormányzati választásokról, szintén nem kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy az LMP-nek nem sikerült bebizonyítania, hogy lehet más a politika. Érdekes módon, leginkább a Jobbik tevékenysége mutat abba az irányba, amelyről az LMP kommunikál, de a Jobbikban nincs potenciál. Mármint szellemi potenciál, mert másmilyen van. Az, hogy a cigánybűnözés mellé odateszik a politikusbűnözést is, még nem teszi elfogadhatóvá a gettók gondolatát. A Jobbik kiválóan tud olyan problémákat kommunikálni, melyeket eddig a hallgatás homálya fedett, de megoldás(oka)t nem tud kínálni.

Míg az országgyűlési választások előtt jómagam az érvénytelen szavazás mellett érveltem, az önkormányzati választások esetében ezt nem tudom megtenni. Ennek az az egyik oka, hogy az önkormányzati választásokat fontosabbnak tartom, mint az országgyűlésieket. Az országgyűlési választások során - az egyéni képviselőjelöltre szavazva - az ember a legnagyobb valószínűséggel egy szavazógépet küld a Parlamentbe, aki a szavazások előtt megkapja az instrukciót, hogy melyik gombot nyomja meg. Ha meg elszúrja, akkor legfeljebb magyarázkodik.

 Ellenben az önkormányzati választások során olyan jelöltekről kell dönteni, akik tényleges és szinte folyamatos hatással vannak az életünkre. Arról, hogy adott település melyik részén, mikor, milyen beruházások, fejlesztések történjenek meg, az önkormányzati testület dönt. Utak, csatornázás, óvódafelújítás, stb. Ezek mind legalább akkora hatással vannak az életünkre, mint az aktuális kormány aktuális adótervezete.

 Ám a legfontosabb különbség talán az, hogy az önkormányzati képviselők esetében nagyobb esély kínálkozik a számonkérésre. Egy önkormányzati képviselő nem teheti meg, hogy nem tart fogadóórákat, hogy nem néz rendszeres időközönként a szavazók szemébe. Míg egy országgyűlési képviselő a legjobb esetben is négyévente egyszer, ha körbeturnézza a választókerületét. Éppen ezért inkább megéri szavazni.

Aztán persze Budapest (Budapest mindenképpen, a többi magyar nagyvárosról nem tudok véleményt nyilvánítani) kivétel. A Főpolgármesteri Hivatal nem az a barátkozós fajta, ellenben nagyobbrészt leosztja a lapokat a kerületeknek. (Ebből a szempontból érdemes elgondolkodni azon, hogy mi szükség van a kerületi önkormányzatokra). Budapesten (és esetleg a nagyobb városokban) tehát a távolmaradás (vagy az érvénytelen szavazat) valóban a legjobb megoldás - amennyiben az ember nem hívő.

Azonban a kisebb településeken, amelyeken a képviselőtestület tagjaival és/vagy a polgármesterrel közvetlen kommunikáció alakul(hat) ki, azaz ismeretségek jönnek (jöhetnek) létre, egyáltalán nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Amennyiben a képviselőtestület és/vagy a polgármester a szavazó megítélése szerint jól tette eddig a dolgát, akkor nem értem miért lenne kézenfekvőbb otthonmaradni, mintsem szavazni rá, még akkor is, ha a jelölt valamelyik párt színeiben indul.

Az otthon maradás, vagy az érvénytelen szavazás teljesen logikus és elfogadható magatartás, amennyiben az országos politikáról beszélünk. Ám amennyiben a lokálisról, úgy ez az alternatíva nem a legjobb, de nem is rossz, csak egy lehetőség a sok közül. 

Kinek mi az inge, azt vegye magára, ám azért arról ne feledkezzünk meg, hogy több település van Magyarországon, mint amennyi Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc (esetleg Mesterházy Attila).

Én legalábbis őszintén remélem ezt.