Az a helyzet, hogy kb. 23-a óta tudatosan kerülöm a politikai (meg úgy egyáltalán: mindenféle) híreket, ezért fogalmam sincs arról, hogy beütött-e a viktatúra, a világvége, vagy bármi más, amitől nyugodtan lehet rettegni. Ez amolyan kikapcsolódás. Szerintem jó dolog, ajánlom mindenkinek. Mostanában, ha leülök egyáltalán a gép elé, azt leginkább azért teszem, hogy (most éppen) viking világbirodalmat építsek ki. Ezzel kapcsolatban jó hírekkel szolgálhatok: a zuluk már a vazallusaim lettek, viszont az aztékokat lenyúlták a kínaiak, ezért legközelebb vagy a kínaiakat kell megtámadnom, vagy az oroszokat, mert azok meg ott vannak a seggemben, és annyira nem kedvelnek. Mindenesetre az idei év legnagyobb eldöntendő kérdése már csak ez: kínaiak, vagy oroszok?
De persze nem ezért léptem be most a bloghura, hanem azért, mert a karácsonyi italvásárlással kapcsolatban merültek fel bennem kételyek.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, én mindenesetre otthon annyira nem szeretek alkoholizálni. Persze azért általában van egy-két sör a hűtőben, de leginkább azért, mert van arra precedens, hogy valami kocsmázós sörözésből hazaérve meginnék még egyet. Így a karácsonyt is alkoholmentesen töltöttem (amibe azért belejátszott egy tréfás megfázós-köhögős betegség is).
Na, hogy végre a lényegre térjek: amikor éppen lelkesen vásároltuk az üdítőket, akkor láttam, hogy az emberek egy jelentős elég nagy tételben vásárolja a különböző márkájú kólákat. Ez a dolog pedig régóta furdalja az oldalam: ti. hogy a francba lehet a kólákat üdítőitalként árusítani? Bármelyik fajta kóláról legyen is szó, az egyértelműen nem üdítőital, hanem energiaital. Egy kávé plusz egy háromdecis kóla úgy felpörget bármikor, hogy utána az ember órákig nem tud leállni. Persze amikor végre leáll a pörgéssel, akkor iszonyú mélyre zuhan, de hát ezt gondolom már mindenki tapasztalta, aki nem kólafüggő.
A másik dolog az apentás üdítőitalokkal kapcsolatos. Mostanában legszívesebben ezek közül vásárolok (nem számítva a nemtommilyen családi gazdaság - vagy mi a szösz - által termelt tartósító-, és minden egyéb szer nélküli ötliteres gyümölcsleveket, de ezeket szerintem túl sok helyen nem árusítják, szóval a fentieken kívül több szó ne essék róla). Nekem jobban ízlik majdnem mindegyik apentás íz, mint a kólás cégek bármelyik másik íze - kivéve a gyömbért, mert azt imádom (kivéve a gyömbérteát - nem tudom kóstolta-e már valaki, de az valami egészen borzalmas cucc).
Azért írtam, hogy majdnem mindegyik, mert most sikerült belenyúlnom egy olyan apentás ízbe, amelyik egészen borzalmas volt. Mondjuk én voltam a hülye, mert nem néztem meg mi az, de hát ilyen íz létezése normális emberben fel sem vetődik. Limonádé volt, eddig nincs is gond vele, viszont megbolondították némi mentollal. Mentolos limonádé volt, na.
Ahelyett, hogy sokáig ekézném, elmondom, hogy mire jutottunk ezzel a mentolos limonádéval kapcsolatban: kb. olyan volt, mintha egy pohár szódában feloldottunk volna némi fogkrémet. Fogkrémes szóda.
Elfogyott, mert már csak megittuk, ha egyszer megvettük, de mégis miféle idiótának jut eszébe ilyen gondolat?
Na, ennyi skacok, egyébként bujjék mindenkinek, mert úgy vélem nem nagyon fogok már erre járni.