Amikor elolvastam ezt a hírt, először csak tátogtam, mint tegnap Pély Barna a Vörösmarty téren.
Nem azon akadtam ki igazából, hogy Dávid már látatlanban leszavazza a jövő évi költségvetést, mert azt már most lehet tudni, hogy az nem az a költségvetés lesz, amire ennek az országnak szüksége lenne. (Tudjuk jól, bársonyos reformok jönnek, még akkor is, ha ennek a kifejezésnek semmi értelme.)
Nem is azon akadtam ki, hogy Dávid Ibolya leszavazná/leszavaztatná a saját pártjának javaslatát is. Nem, mert nem is fog belekerülni. Azt hiszem elég messzire kéne visszamenni az időben, hogy bármilyen megszavazott adómódosítást egy ellenzéki párthoz lehessen kötni. Úgy is mondhatnánk, hogy az Mdf (és Dávid Ibolya) most bátran verheti a mellét bármilyen kérdéskörben, mert minden, az Mdf által benyújtott javaslat megmarad a "mi lenne, ha...?" szintjén.
Nem is azon akadtam ki, hogy Dávid Ibolya felszólított(!) minden ellenzéki pártot, hogy most nyilatkozzon arról, hogy ők vajon megszavazzák-e majd a költségvetési törvényt, Magyarországon élünk, ez itt inkább normális, mintsem abnormális.
Igazából azon az indokon akadtam ki, amivel Dávid Ibolya megmagyarázta a még be nem nyújtott költségvetés elutasítását:
Ugyanis, magyarázta Dávid Ibolya, Európában ez két olyan bizalmi szavazás, amelynek résztvevői közös politikai felelősséget viselnek, a támogatók koalíciós partnerek. Márpedig az MDF a következő időszakban is betartja az írott és íratlan szabályokat.
Lefordítva: Azért mondanak nemet már most a költségvetésre, mert a demokráciákban nem szokás, hogy az ellenzék is megszavazza azt. Lehet (sőt biztos), hogy Dávidnak ebben igaza van. Sőt még talán azt is mondanám, hogy örömteli, hogy Dávid Ibolya és az Mdf megpróbál igazodni, esetleg megpróbálja utolérni a Nyugaton honos politikai kultúrát, és erre bíztatja az egész Országgyűlést.
A problémám csak annyi, hogy a politikai kultúra ott a fejlett Nyugaton kicsit több dologból tevődik össze, mint, hogy az ellenzék nem szavazza meg a jövő évi költségvetést. Talán azokat is követni kellene.
Ha esetleg Dávid Ibolya nem tudja, hogy mik is ezek pontosan, és még kíváncsi is lenne rá, nem kéne ám túl messze mennie kérdezősködni, bőven elég lenne csak északi szomszédunkhoz, akik 2009-ben bevezethetik az eurót.
Mert biztos, hogy ott is vannak idióta politikusok (sőt), de mégis sokkal hamarabb jutottak el az euró bevezetéséig, mint mi (ha egyáltalán eljutunk odáig valaha is). Tehát a szlovák politikusok talán tudnak valamit, amit a hazai politikusok nem.
De, ha igaza van Ficonak, és tényleg bújkálunk a szlovákok elől, akkor viszont ajánlanám a kreativitást a mintakövetés helyett.
Szerintem az lenne a legjobb, ha a teljes magyar Országgyűlés egy kb. kétéves fizetés nélküli szabadságra menne - erre még biztos nem volt példa a fejlett nyugati (és egyéb) demokráciákban. Ennek is meglenne a haszna, mert igaz, hogy nem másznánk ki abból a bizonyos anyagból, ami már minimum a fülünkig ér, de legalább nem is süllyednénk benne mélyebbre.
