Beütött a jóidő, szóval az utóbbi hetekben a kerti-, ház körüli munka tette ki időm nagyrészét, olyannyira, hogy mire odajutottam volna, hogy be tudjam kapcsolni a gépem, már egyáltalán nem akartam bekapcsolni.
És ilyenkor azért elég messze kerül mindenféle gazdasági csomag, embernek látszó politikus, celeb, és egyébként is úgy cuzamme minden közéleti esemény. Azt nem mondom, hogy fényéveknyi messzeségre, de jócskán ingerküszöb alá.

Viszont mostanában megütötte a fülem két olyan esemény is, amely jócskán túllépte az ingerküszöbömet, ráadásul mindkettő jogvédelemmel kapcsolatos, amivel már egyre inkább tele van a hócipőm.

A félreértések elkerülése végett szögezzük le: A jogvédelem jó dolog, olyan dolog, amelyet érdemes gyakorolni, amely érdekében érdemes civil szervezeteket létrehozni, amely miatt érdemes kiverni a balhét bíróságon, Parlamentben, önkormányzatnál, bárhol, ahol csak ki lehet verni a balhét. De csak akkor, ha szükséges!
Márpedig sajnos úgy néz ki, hogy a Magyarországon a jogok védelmében kifejtett tevékenységek már jóval túl vannak azon ponton, ahol még hasznosnak, pozitív hozadékúnak lehetne nevezni őket.

Először is itt van az AB határozata a távoltartásról szóló törvény alkotmányellenességéről. Az embernek a cikket olvasva azért felszalad a szemöldöke a feje búbjára, amikor azt olvassa, hogy:

Ugyanakkor az Ab szerint a távoltartás korlátozza az érintett személyi szabadságát, mozgását, ezért e jogintézmény bevezetéséhez garanciális szabályok is szükségesek.

Naná, hogy korlátozza, hát pont erre találtak ki a törvényt. De azért az emberben bújkál némi rossz érzés, hiszen mégis az Alkotmánybíróságról beszélünk, ennyire hülyék csak nem lehetnek, ezért ember fogja magát, és ránéz a határozatra.

Nagyon rövidítve és leegyszerűsítve a következőket írják: A mostani törvényjavaslat a (z egyébként már létező) távoltartás elrendelésére felhatalmazza a rendőrséget és a polgári perben eljáró bíróságot. Az aggályaik ezzel kapcsolatban pedig a következők:

Az egyik kifogásuk az volt, hogy az erőszakot néha értelmezhetetlenül (a törvényjavaslat "erőszaknak minősíti például a szexuális önrendelkezést rendszeresen, ismétlődő jelleggel veszélyeztető mulasztást is"), illetve túl tágan határozza meg.

Na, az AB határozatból idézett mondat tényleg elég értelmetlennek tűnik, csakhogy a törvényben ez a mondat egyáltalán nem szerepel! A törvényjavaslat ugyanis a következőképpen fogalmaz (idézet szintén az AB határozatból, amely a javaslatot idézi):

„(1) Hozzátartozók közötti erőszaknak minősül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen, ismétlődő jelleggel veszélyeztető tevékenység, vagy mulasztás (a továbbiakban: hozzátartozók közötti erőszak)."

Szóval az AB vagy a szarrágás legfelsőbb fokát valósította meg, vagy pedig annyi jogi szöveget olvastak már, hogy elveszítették a képességüket az értelmező, vagy normál paraszti ésszel való olvasásra. Az idézett szöveget teljesen kibontva ugyanis a következőket kapjuk:

Hozzátartozók közötti erőszaknak minősül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen ismétlődő jelleggel veszélyeztető tevékenység, vagy mulasztás; az életet súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen ismétlődő jelleggel veszélyeztető tevékenység, vagy mulasztás; a szexuális önrendelkezéshez való jogot súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen ismétlődő jelleggel veszélyeztető tevékenység, vagy mulasztás; továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen ismétlődő jelleggel veszélyeztető tevékenység, vagy mulasztás.

Ami meg az erőszak túl tág meghatározását illeti, az szerintem elképzelhetetlen. Szerintem az erőszak meghatározása nem lehet soha annyira tág, hogy bármely nem erőszakos cselekedetet is magában foglaljon.

 Egy másik problémájuk a következő volt:

...a Törvény 1. § (5) bekezdése a hozzátartozó fogalmát kitágítja, az 1. § (1) bekezdése szerinti erőszakot el lehet követni „együttélés nélkül bensőséges kapcsolatban álló személy” sérelmére is (így a saját otthon használatának a megtiltása a bensőséges kapcsolatban álló személy elleni erőszak esetén is alkalmazható). Az indítványozó úgy véli, hogy a hozzátartozói fogalom-meghatározás által túl tág az a személyi kör, akit a távoltartás érinthet.  

A törvény szövege pontosan a következő:

E törvény alkalmazásában hozzátartozónak kell tekinteni a Ptk. 685. §-a b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozókat és hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt élettársat, a volt jegyest, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot, a gyámoltat, továbbá együttélés nélkül bensőséges kapcsolatban álló személyt e kapcsolat fennállása alatt vagy után.

A Ptk. 685. paragrafusának b. pontja pedig a következő:

közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa;

Szóval kedves alkotmánybírók, az együttélés nélkül bensőséges kapcsolatban álló személy kilétét igazán nem nehéz kikövetkeztetni. Ilyen személy pl. apuka testvérének a gyereke (lásd még egyébként: unokatestvér). Vagy netalán úgy gondolják, hogy egy 15 éves tinilányt apuka nem bántalmazhat szexuálisan, de egy pl. öt-hat évvel idősebb unokatestvére igen?

Nem tudom, kedves alkotmánybíró urak, tetszenek-e érteni, hogy miért minősítettem szarrágásnak ezeket az indokokat, remélem igen. De én a magam részéről elég felháborítónak tartom, hogy meghosszabbítják emberek sokaságának a szenvedését, csak azért, mert elvesztették már minden kapcsolatukat a valósággal, vagy elfelejtettek normálisan gondolkodni.

(A 'visszaélésre ad lehetőséget' kitételbe pedig ne nagyon menjünk bele. A rosszindulat bármely embert képes a kreativitás általa addig nem is ismert csúcsaira emelni. Visszaélni egész egyszerűen bármilyen állami törvénnyel, szabályozással lehet).

A másik dolog, ami erősen túllendült az ingerküszöbömön, az természetesen Kolompár Orbán gyerekcsínyes nyilatkozata volt. (A kiskunlacházi események összefoglalója és Kolompár telefonnyilatkozata itt megtekinthető).

Kolompár ezen kijelentése olyan dolog, amit nem lehet idiotizmusnak, hülyeségnek, vagy akár nettó faszságnak nevezni, Kolompár kijelentésének az ostobaságára egyelőre még nincs megfelelő szavunk.

Aztán persze Kolompár van felháborodva azon, hogy mások felháborodtak az ő kijelentésén, és nagy "merészen" előhúzza a közéleti szereplők jolly jokerét, miszerint a mondandójából kiragadtak egy mondatot, amely félremagyarázásra adott okot. Ez viszont már nettó faszság, ugyanis nem létezik olyan szövegkörnyezet, olyan kontextus, amelyben a 'fiatalok által csoportosan elkövetett rablás' és a 'gyerekes csínytevés' megférnek egymással, nincs itt semmi félremagyarázás, egész egyszerűen Kolompár tényleg annyira ostoba, mint amilyen ostobának lehet gondolni a kijelentése alapján.

De egyébként a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Kolompár már megint a cigánybűnözés szó kapcsán akad ki, mondván, hogy az általánosító és rasszista.

Teljesen függetlenül attól, hogy igaza van-e, érdekelne, hogy vajon Kolompár felfogja-e, hogy ezzel a magatartással, ezekkel a megnyilatkozásokkal éppen a cigánybűnözés szó használatát, és a cigányság valamint a bűnözés képét összekapcsoló gondolkodásmódot erősíti?

És leginkább az érdekelne, hogy vajon Kolompár felfogja-e, hogy amikor bűnelkövetők érdekében áll ki, amikor a cselekedetüket megpróbálja elmismásolni, amikor ezeknek a jogait védi, akkor pont azokat fosztja meg az emberi méltósághoz, meg még ki tudja mi mindenhez való jogtól, akiket tényleg megillet, mert a bűncselekmények elkövetését nem tartják követendő dolognak.

Ismétlem, a jogvédelem jó dolog. De amikor olyan emberek érdekében alkalmazzák, akik más emberek jogait lábbal tiporják, szóval bűncselekményeket elkövetők érdekében alkalmazzák, az már nem jogvédelem, hanem jogtiprás. Méghozzá a többség jogainak sárba tiprása.

Ezen elgondolkodhatan az alkotmánybírák és Kolompár Orbán is.