Gondolom sokak számára világos, hogy - főleg a bulvár - sajtóban megjelenő hírek, tudósítások egy része inkább marketingfogás, mintsem egy tényleges eseményről való beszámoló.
A legjobban úgy lehet felismerni ezeket a cikkeket, hogy abszolút nem szólnak semmiről, de azért említésre kerül egy cég, vagy egy éppen bevezetésre kerülő termék, vagy egy közeljövőben tartandó esemény.

De azon túl, hogy ezek nem szólnak semmiről, még förtelmesen érdektelenek és unalmasak is. Azzal a "hírrel", hogy X.Y. sztár celeb megélhetési médiakurva kipróbálta a W cég Z termékét, vagy kipróbálta a W cég által szervezett eseményen a wakeboardozást, vagy a bungee jumpingot, vagy csak felült egy elektromos és fejetlen bikára, amin fent is maradt akár tíz másodpercig is, érdekességben maximum egy háromnapos sebből csendesen csordogáló gennyfolyam veszi fel a versenyt.

Újságírói szempontból viszont - gondolom - ez az egyik legkönnyebb műfaj. Ember megkapja, hogy mit kell megemlíteni, aztán már csak egy rövidebb-hosszabb szövegbe kell azt önteni. Elrontani nem lehet. Vagy mégis?

Íme egy Blikkben tegnapelőtt megjelent PR cikk, kimásoltam az egészet, mert egyrészt rövid, másrészt az olvasásához regisztrálni kellene.

OMISALJ — Feltehetőleg nem borongós időben tervezte a nyári vakációját Zalatnay Sarolta (60). A hideg időjárás azonban nem tántorította el attól, hogy megkóstolja a nyár kedvenc csemegéjét. A Blikk szemfüles olvasó-riportere, W. Antal az Adria partján találkozott az énekesnővel. – Az Adria partján, egy eldugott halászfaluban töltötte a vakációját Zalatnay Cini. Szűk baráti körrel érkezett, csupán néhány kottát hozott magával. Itt készül az őszi koncertjére, ahol új dalokkal is szerepel – avatta be a Blikket W. Antal, akinek természetesen jár a képért a jutalom tízezer forint. Zalatnay Cini ezúttal kivételesen nem vitte magával a lányát, Nikolettet, hanem a barátnőivel utazott a meseszép üdülőfaluba. – Öt napot töltöttem kint, sajnos ebből csak egy nap volt szép, nyári időnk. Egyszer mártóztunk meg a tengerben, a tengervíz ugyanis éppen hogy elérte a 21 fokot. Sokat hajókáztunk, egyszerűen képtelen vagyok betelni az Adriai-tenger szépségével. Rengeteget kirándultunk Krk szigetén, és természetesen nem mentünk haza anélkül, hogy ne kóstoljuk meg a helyi konyhát. Sikerült felszednünk két-három kilót, most éppen ezt dolgozom le – tette hozzá nevetve Cini.

Ez egyébként egy teljesen korrekt PR cikk, megemlítik Zalatnay szeptemberi koncertét, minden más csak felesleges rizsa benne. Egyetlen problémám van ezzel, ami akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet, de bennem furcsa gondolatok sorát indította el.

Konkrétan erről az olvasó-riporter duplavé Antalról van szó, aki (amennyiben

1. létező személy

2. nem Zalatnay marketingstábjának tagja, ha van egyáltalán neki marketingstábja)

helyében én bizony lezavarnék egy ordas nagy pofont a cikk írójának.

Képzeljük el a szituációt. Mi vagyunk duplavé Antal, éppen szabadságunkat töltjük az Adriai-tengernél, és hirtelen meglátjuk Cinit. Két választásunk van, vagy hanyatt-homlok menekülünk nem csak a helyszínről, de az egész Adriai-tenger környékéről, vagy lefotózzuk és autogrammot kérünk tőle. Nos jelen esetben (ismétlem, amennyiben duplavé Antal egyáltalán létező személy) ez utóbbi történt (a cikk mellett megjelent egy fotó is, amelyen Zalatnay magányosan fagylaltozik).

Képzeljük csak tovább az eseményeket. Mint Duplavé Antal megjelenünk Zalatnay mellett -miután lefényképeztük persze - majd kifejtjük a művésznőnek, hogy mekkora rajongói vagyunk és kérünk egy kezünk ügyében levő papírdarabra egy darab autogrammot. Utána még esetleg beszélgetünk pár szót.

De el tud valaki képzelni egy olyan szituációt, ami után duplavé Antal a következőket tudja mesélni?

Az Adria partján, egy eldugott halászfaluban töltötte a vakációját Zalatnay Cini. Szűk baráti körrel érkezett, csupán néhány kottát hozott magával. Itt készül az őszi koncertjére, ahol új dalokkal is szerepel

Én nemigen. Vagy Zalatnay annyira leégett volna pénzügyileg, hogy már személyesen kell győzködnie a rajongóit? Esetleg mindenhova magával viszi a kottáit, hogy, ha találkozik egy rajongójávál, akkor meg tudja neki mutatni?

Mondom, ha én lennék duplavé Antal - aki létező személy, és nem Zalatnay marketingstábjának tagjaként kapnám a fizetésemet -, akkor lekevernék egy orbitális nagy pofont ennek a cikknek a szerzőjének, mert úgy gondolnám, hogy kimondatlanul ugyan, de azt terjeszti rólam, hogy lépten-nyomon Zalatnay sarkában vagyok, figyelem minden lépését, követem mindenhová és távcsővel kukkolom legalább napi 12 órát. Vagy esetleg azt, hogy gerontofil vagyok.

Persze az is lehet, hogy, ha én duplavé Antal lennék (a már említett feltételek mellett), akkor szarnék bele az egészbe. Azt gondolnám - nyilván helyesen -, hogy az emberek nem nagyon gondolnak bele a cikk rejtett utalásaiba. De azért azt is gondolnám, hogy mennyivel szerencsésebben jött volna ki, ha Zalatnay nem a fogyokúráját "teszi hozzá nevetve", hanem azt, hogy még a nyaralására is elhozta a kottáit, annyira készül a szeptemberi koncertjére.

És, ha én lennék duplavé Antal (még mindig a fenti feltételek mellett) azért írnék egy e-mailt a Blikknek, hogy ugyan miért foglalkoztatnak olyan újságírót, aki még egy PR cikket sem tud normálisan megírni?