Magyarországon azonnal be kell fejezni a filmrendező képzést. Így gondoltam indítani ezt a bejegyzést, amikor eldöntöttem, hogy írok erről a filmről. Már a moziban is ezt gondoltam, miközben néztük a filmet, aztán amikor kijöttünk a moziból ez az érzés csak erősebb lett bennem. Aztán aludtam rá egyet, és más konzekvenciára jutottam.

Az 'Utolsó idők'-et néztük meg tegnap Mátyássy Árontól.

A film rossz. Nagyon rossz. És mégis tetszett. De ahhoz, hogy ezt a kijelentést a maga pontosságában lehessen érteni, tudni kell, hogy én hogyan nézek filmet. A lényeg az, hogy én a film nyelvét nem nagyon beszélem. Nem tudom mitől jó egy kamerabeállítás, vagy kameramozgás, nem tudom mitől jó a fényképezés, nem tudom mitől jó a vágás. És nem is figyelek oda ezekre a dolgokra, mert engem abszolút a cselekmény, a karakterek, a tettek és ezek motivációi érdekelnek, és ezek le is kötnek annyira, hogy csak ezekre figyelek.

Ebből a szempontból a film annyira rossz, hogy ha dicsérni szeretném, még akkor is az egyes a legjobb érdemjegy, amit egy 1-től 5-ig terjedő skálán ki tudnék a filmnek osztani.

A film legnagyobb problémája, hogy nem látszik benne az az ötlet, ami alapján ezt a történetet megírták, ami miatt ebből a történetből filmet készített Mátyássy. De itt még lehetünk nagyvonalúak, mondhatjuk, hogy ezt mindössze a bejegyzés szerzője nem látja. De térjünk át a szereplőkre.

A karakterek sablonokból és frázisokból lettek összeállítva, de igazából nem is karakterek. Csak az látszik rajtuk, hogy össze lettek állítva, és egyáltalán nem alkotnak koherens egészet. A főhősről mindössze kb. annyit lehet megtudni, hogy ember. Nem jó, nem rossz, nem is közömbös, egész egyszerűen semmilyen. De cselekedetei, tettei árulkodnak arról, hogy a rendező sem tudta, hogy milyen ember a főhős. Sablonszerűen cselekszik minden helyzetben, aztán azzal már Mátyássy sem törődik, hogy ezek a különböző sablonok nem feltétlenül férnek meg egy karakterben. Így Iván, a "főhős" unalmassá semmilyenné válik, mintsem főhőssé.
Ugyanilyen életszerűtlenek a rendőrök is, akik legalább nem ellentmondásos karakterek, de ez mindössze abból adódik, hogy nincs annyi szerepük a filmben, hogy ellentmondásossá válhassanak. A rendőrök a filmben mást sem csinálnak, csak a "főhőst" fenyegetik. Ja, hogy a "főhősnek" épp a minap erőszakolták meg a húgát? Ugyanmár, kit érdekel, nemde? Kellett bele pár rosszarcú rendőr, nosza kapjuk elő a 'rossz zsaru' sablont, tegyük bele a filmbe. Hát, hogy nincs semmi, ami indokolná a rossz zsaru szerepüket, az teljesen más kérdés, azzal foglalkozzon a néző.
Aztán van benne egy szerelmi szál, naná, hogy van. Nosza, kapjuk elő a 'vidéki lány felkerül Pestre, aztán rögtön kirúgja a vidéki pasiját' sablont. Persze a kérdés megint adódik, minek van benne? Ennek a szálnak se helye, se szerepe a filmben. De, ha már benne van, akkor miért nem csavartak rajta egy kicsit? Miért nem lehetett ezzel a sablonnal foglalkozni egy kicsit, ahelyett, hogy csak belerakták volna a történetbe?
Van még benne pár szereplő, akik csak pillanatokra kapnak szerepet, olyankor csinálnak valamit, de hogy miért, az nem derül ki a filmből. Az az erdőben lakó család, amely a film elején olyan szívesen foglalkozik a "főhős" fogyatékos húgával, a film közepén egyszer csak kijelenti, hogy nem, soha. De miért? Mi történt? Mátyássy szerint nem fontos, nem is beszél róla, lelke rajta, de szerintem így viszont hiteltelenné, élvezhetetlenné, kaotikussá válik a film. Pláne úgy, hogy a motíváció hiánya, illetve eltitkolása szinte minden szereplőre igaz.

Hogy miért tetszik mégis a film? Két okból. Az egyik a hely és az idő kezelése. A helyszínről mindössze annyit tudunk, hogy valahol az ukrán határ közelében van, egy kis faluban van. Egy olyan területen, ahol nagyon sok cigány él, a filmben mégsincsenek cigányok. Az időt ugyan pontosan meghatározza (1997. júniusa), azonban minden más, a szereplőket körülvevő tárgyak mind arról árulkodnak, hogy a történet nem 1997-ben, hanem legalább tíz-tizenöt évvel korábban játszódik. Mátyássy ezzel a történetet kiemeli a mindennapokból, egyfajta magasabb, általánosabb szintre emeli, csak nagyon kár, hogy mondanivalója igazából nincs.
A másik ok pedig a benne rejlő lehetőség, amit Mátyássy sajnos kihasználatlanul hagyott. Ezek a szereplők, ezek a karakterek így csak egy hatalmas, nehezen fogyasztható katyvaszt alkotnak, de nézzük csak egyenként a karaktereket, illetve a film összetevőit:

1. Egy eldugott kis település, ahol éppen új utat terveznek építeni.
2. A főszereplő, akinek megerőszakolják a húgát, és bosszút akar.
3. A főszereplő egyik fő megélhetési forrása a gázolaj csempészés.
4. A 'rossz zsaru' karakterek.
5. Egy gonosz ember (Ő tényleg a gonoszság esszenciája, kb. háromszor jelenik meg, mindannyiszor csak annyi a szerepe, hogy üt és káromkodik).
6. Az útépítéssel párhuzamosan megjelennek a vállalkozók/haszonlesők (kinek mi), ebben a filmben két ember jelenik meg, konkrétan meg nem nevezett vállalkozók nevében, akik közlik a "főhőssel", hogy a megbízóik itt benzinkutat terveznek, és nem szeretnének konkurrenciát. Aztán megveretik a "főhőst" az ötös pontban emlegetett rosszfiúval.

Mi ez, ha nem western? Ezekből bizony lehetett volna csinálni egy jól működő westernt. Egy XXI. századi, a magyar valóságban játszódó westernt, ami működött volna, amiben a helyükre kerültek volna az ebben a filmben kifejezetten zavaró sablonok, amitől talán nem csak Magyarország, de a világ álla is leesett volna (arról nem is beszélve, hogy a helyszínválasztás még azt is megengedte volna, hogy ezt a westernt a rendező elhelyezze a móriczi rokonok világában). Amiben a "főhős" tényleg főhős, vagy akár film noir-os antihős, de cselekszik, és tényleg bosszút keres. Mert itt a "főhős" nem cselekszik. Nem csinál semmit, csak jó magyarfilmes szokás szerint szenved. A film elején megerőszakolják a húgát, aztán ez a szál a film végéig ejtve van, amikor is véletlenül(!) rájön, hogy ki volt az erőszaktevő. Na, onnantól kezdve meg Mátyássy kb. öt perc alatt lezavarja a film bosszú részét.

De nem, Mátyássy sajnos megélegedett azzal, hogy egy filmbe összedobált különböző sablonokat, nem törődve azzal, hogy egy totálisan működésképtelen, fals hangú, mondanivaló nélküli filmet kap végeredményül, ahelyett, hogy kicsit elgondolkodott volna a sztoriban, illetve a szereplőkben rejlő lehetőségeken. Lehet, hogy készített egy nagyon jó művészfilmet, de ha ez a művészet, akkor a művészet le van szarva (kopirájt K. Vonnegut). Nem gondolom, hogy populáris és művészi kizárná egymást, nem hiszem, hogy a művészi kizárólag másfél órás szenvedést jelenthet, nem hiszem, hogy ne lehetne populáris művészfilmet készíteni egy kis gondolkodással, vagy akár műfajok, sablonok és frázisok tudatos és célszerű összeválogatásával. De sajnos úgy látom, hogy Magyarországon a filmrendezők jelentős része viszont ezt gondolja. Kár.

Említettem, hogy úgy akartam indítani ezt a bejegyzést, hogy "Magyarországon azonnal be kell fejezni a filmrendező képzést". De meggondoltam magam ezzel kapcsolatban, írtam, hogy milyen a viszonyom a filmnyelvhez. Lehet, hogy ez egy jó film, hiszen a filmfesztiválon díjakat is nyert. De mint filmes elbeszélés, az 'Utolsó idők' rossz, elmondhatatlanul rossz.

Épp ezért nem mondon, hogy a rendezőképzést be kell fejezni, hanem inkább azt, hogy inkább indítsunk képzést forgatókönyvírók részére.

Mert Mátyássy lehet, hogy jó rendező, de nagyon rossz író. Mátyássy maradjon a rendezésnél, pont úgy, mint suszter a kaptafánál.

(Ja igen, még valami: Egy nagyon-nagyon nagy fekete pont jár Mátyássynak, mert már a film első harmadában elárulja, hogy ki volt az erőszaktevő. Ez nem szép, nagyon nem szép, főleg úgy, aztán a film végéig ejti a témát).