Ma két olyan feljegyzéssel is találkoztam az Index.hu háziblogjai között, amely a fogyasztással áll kapcsolatban. TWÁ a reklámok kapcsán a hitelből finanszírozott nyaraláson akad ki, míg a Tékozló homáron (itt nem is olyan meglepő) a csengőhang-letöltögetők teszik közzé panaszaikat, általános felháborodást lehülyézést váltva ki a hozzászólókból.
Reklámok bűvöletében
De miért is lepődöm meg? A minket teljesen átitató kultúra az utóbbi évtizedekben a reklámok segítségével azt sugározza felénk, hogy csak akkor lehetünk sikeres, elégedett és boldog emberek, ha bizonyos tárgyak a tulajdonunkban vannak. 
Elegáns, jó kiállású, sikeres, sosem izzadt (kivéve, ha izzadásgátlót reklámoznak), sosem fáradt (kivéve, ha valamilyen vitamint reklámoznak), ingben, öltönyben, elegáns ruhában lévő férfiak és nők ajánlgatják a termékeket, és mi boldogan elhisszük, hogy mi is olyan elegánsok, jó kiállásúak, sikeresek, sosem izzadtak, sosem fáradtak leszünk, ha megvesszük az adott terméket. Pedig a valóságért tessék idekattintani majd lejátszani a videót.
Tárgyak bűvöletében
Mindenáron meg akarjuk szerezni a legújabb mobiltelefon modelleket MP3 lejátszóval, kamerával, fényképezőgéppel, beépített FM rádióval, aztán persze két hét után maximum telefonálásra és sms küldésre használjuk. Nem baj, lehet vele villogni, bár egy éven keresztül törlesztjük az árát, plusz fizetjük az előfizetési díjat, plusz a forgalmi költségeket.
Újabbnál újabb technikai eszközöket vásárolunk, amelyek gyakran túl sok képességgel bírnak, az összes funkcióját legjobb esetben talán egy multinacionális vállalat igazgatója tudná használni, de kell, mert olyan trendi. Kell a kétszáz gigás számítógép is, igaz, hogy maximum pornófilmeket töltünk le a netről, de akkor is. Hiszen nyolcvan giga alatt csak közröhej tárgyává válik az ember.
Vásárlás mindenáron
Itt jön képbe a Balatonőszödi beszéd és annak következménye, a megszorító csomag. A tavalyi év végén az OTP Bank vezére szinte a bankvilág armageddonját vízionálta, ehhez képest nőtt a háztartások eladósottsági mutatója. Mert az nem történhet meg, hogy idén ne Spanyolban nyaraljunk, hanem a Balatonnál, mert az nem lehet, hogy ne vegyem meg a legújabb házimozi rendszert, mert az nem lehet, hogy településen belül esetleg biciklivel közlekedjek, ne autóval. Mert az nem történhet meg, hogy én a fogyasztásomat egy kicsit visszafogjam. Nem, egy-két évnyi fogcsikorgatós, káromkodós, politikus-szidós várakozás helyett inkább eladósodom húsz évre, akár 200%-os THM-mel is. Nos, szerintem ők a konzumidióták, vagy egész egyszerűen csak a valóságtól elrugaszkodott idióták.
A nem sikeres emberek
Mindenáron fenn kell tehát tartani azt az életszínvonalat, amit eddig hála mindenkori politikai vezetőink populizmusából fakadó túlköltekezésének, meg tudtunk valósítani. Azért engem ez emlékeztet valamire. Mintha Mikszáth egyik kedvenc témája lett volna az a réteg, amelynek ugyan a segge kilógott a nadrágból, de a látszatgazdagságot mindenáron fent akarták tartani. Úgy látszik, hogy megint a dzsentrik világát éljük. Azonban a történelem bebizonyította, hogy a dzsentri stratégia nem a sikeres emberek stratégiája. Nos, most vajon a történelem ismétli majd önmagát? Azt hiszem erre a kérdésre rövid időn belül választ fogunk kapni.
