Valószínű éppen a Blikknél dolgozik.

Pedig lelkesen indult. Már általános iskolában is imádta, amikor fogalmazásokat kellett írnia. Szívfacsaró történeteket írt megárvult kiscicákról, kitalálta a lila tehén eredetét, papírra vetette Mikrobi találkozását az egérrel a Marson.

A középiskolában bekapcsolódott a diákújság szerkesztésébe, írásába. Negyvenhárom sorban hozsannázta az OKTV versenyen huszonkettedik helyezést elért nebulót. Jóval később megpróbálkozott az oknyomozással is, de nem sikerült az érettségi tételeket idő előtt megtudnia.

Természetesen kommunikáció szakra jelentkezett, fel is vették, de csak költségtérítéses finanszírozásban, mert inkább a diáklappal foglalkozott, mintsem a tanulással, ráadásul még csak csókos sem volt sehol. 

A kurzusokat úgy ahogy letudta, természetesen részt vett az egyik önszerveződő lap munkájában, beiratkozott egy fotótanfolyamra is, és persze sokat kocsmázott. Sok pénzbe került neki a diploma megszerzése, no.

A diploma után szabadúszóként kezdett el dolgozni, szerkesztőségről - szerkesztőségre vándorolt a cikkeivel, a legtöbb helyen elutasították, néhol elfogadták az írásait, majd mégis az asztalfiókokban landoltak.

Ő volt a legboldogabb ember, amikor a Blikk állást ajánlott neki, igaz, hogy csak négyórásat, de akkor is. Igazi újságírói munka! Már látta magát, amint tehetségének megfelelő gyorsasággal tör előre a pályán, leleplezve korrupciós botrányokat, politikusok maffia kapcsalotaira derítvén fényt. Már látta magát, amint Eötvös Pál és Lovas István között sétál, akik direkt az ő kedvéért félretették ideológiai ellentétüket.

 Manapság pedig bemegy reggel a Blikk szerkesztőségébe, durcásan leveti magát egy asztalhoz, előveszi a képet, amihez szöveget kell írnia, és gondolkodik. Nézi, nézegeti a képet, egy félmeztelen nő van rajta, a nőn mindössze egy bugyi, a háttérben semmi. Agyal egy kicsit, mégis milyen jópofa kísérőszöveget lehetne írni ehhez?

"Bugyi. Van egy ilyen község Magyarországon. Talán írjam azt, hogy Bugyiból jött egy szál bugyiban? Hm, nem az igazi. Ó hogy mennyire utálom ezt a melót. Utána meg mehetek lóti-futizni. Azt még jobban utálom. Na, koncentrálj! Mondjuk a bugyi csipkés bugyi. Csipke. Áhhh, még ha legalább egy kombiné lenne rajta, akkor el lehetni nyomni azt a  3+2-s szöveget a felhajtásról, meg a híd alattról. Csipke. Bugyi. Bugyi. Csipke. Csipkebokor. Csipkerózsika. EZ AZ! A fehérmájú Csipkerózsika. Öregem, te egy zseni vagy."

Így születik meg az a mondat, amit valószínűleg kutya sem olvas el, de még csak a monogramját sem tudhatjuk meg annak a szerencsétlennek, aki ezt kitalálta.

Csipkerózsika

Becky esküszik a csipkés bugyira, ez még minden pasit levett a lábáról

Ez a szöveg olvasható a Blikk címlapján egy félmeztelen nő képe mellett, akin tényleg csak egy csipkés bugyi van.

De most komolyan! Tényleg a szemébe néznék annak, akire ezen mondatok kiagyalását bízták, megkérdezném, hogy élvezi-e a munkáját, hogy ezen kívül vajon mi tartozik még a munkakörébe, miért nem harcol azért, hogy legalább a nevének kezdőbetűit feltüntessék a szöveg mellett, végül pedig miért gondolja, hogy bárki is elolvassa azt a néhány szócskát...