Még középiskolásként jártam az Országházban. Csoportosan tekintettük meg, kaptunk idegenvezetőt is, aki sok érdekességet mesélt el az épületről. Bennem a legjobban a Svédországból származó, gránitoszlopok  emléke maradt meg, melyek mindegyikét egyetlen tömbből faragták ki, és amelyből a világon mindössze 12 darab van, nálunk nyolc, a maradék négy pedig Londonban, az angol Parlamentben.

A látogatás végén aztán lehetett szabadon kérdezni. Persze nem volt sok kérdésünk, mindig nehéz értelmes kérdést kitalálni egy információs zuhatag után, és talán még meg is voltunk szeppenve. De azért valakinek eszébe jutott egy és fel is tette.

 Azt kérdezte, hogy vajon mennyi az Országház értéke. Az idegenvezető hölgy zavarba jött, hirtelen nem tudott válaszolni. Majd azt felelte, hogy magának az építménynek biztos van egy piaci értéke, azonban az eszmei értéke akkora, hogy az Országház attól még a világ leggazdagabb emberének is megfizetethetetlenné válik.

Nos, úgy néz ki, hogy ezt az eszmei értéket sikerült az elmúlt egy, másfél évtizedben a nullára redukálni az Országgyűlésben dolgozóknak - egész konkrétan a parlamenti képviselőknek -, ugyanis kiszámolták az Országház piaci értékét. Annak az épületnek az értékét, amely szimbolikusan magában foglalja a magyarság európai történetét, amely hazánk egyik jelképévé vált, amely az ország egyik legfontosabb épülete.

10 milliárd forint. Ennyit ér a gazdasági és morális válságban lévő ország háza, a magyar Parlament. Egymilliárddal kevesebbet, mint a Rendőrpalota, az éppen erkölcsi válságban lévő rendőrség székhelye, de kb. 1,8 milliárddal többet, mint az Ftc labdarúgószakosztálya, amely - és ezzel gondolom nem lepek meg senkit - éppen morális és anyagi válságban van.

Másfél évtizeddel ezelőtt még felbecsülhetetlen értéke volt, de azóta úgy néz ki eltűnt az eszmei értéke. Hova is?

Mind a  rendőrségnél, mind az Ftc-nél láttuk, hogy az utóbi években hozzá nem értő, főleg a saját érdekeivel törődő vezetőség volt, amely még a szocializmusban nevelkedett, vagyis hozta magával az államszocializmus jól megszokott viselkedésmintáit. Az Ftc úgy került csődhelyzetbe, hogy kb. 10 éve még a Bajnokok Ligájában kereste halálra magát, a rendőri attitűdöt pedig mindennél jobban fémjelzik a mostanában kitört botrányok, valamint a Halas Tv riporterével megesett abszurd ügy.

Manapság az emberek zöme kiábrándult a politikából. Egyetlen dolog vált fontossá: a mindennapi megélhetés. Könnyű lenne ezt a rendszerváltás óta eltelt évek kormányaira fogni, de itt azt hiszem többről van szó. Itt az összes parlamenti képviselőről szó van, aki valaha is megfordult az Országházban. Mindannyiuk műve, hogy eltűnt az Országház eszmei értéke, csak a piaci maradt, hogy eltűnt az országból mindenféle követhető és szerethető eszme, csak a kőkemény piac maradt. Vedd el, szerezd meg, mielőtt más megtenné. A botránypolitizálás, a korrupciós ügyek, a mentelmi joggal való időnkénti visszaélés kiirtott a társadalomban mindenféle szolidarizmust, a becsületességet sikertelen stratégiává silányította,  mondván, ha nekik lehet, nekem miért ne lehetne? Ha én nem teszem meg, megteszi valaki más.

A szerethető eszmék nélküli fogyasztói társadalom frusztrálja a tagjait. Némelyek sikeresek ugyan, de sokkal többen sikertelenek. Mert nincsenek birtokában azoknak a szimbolikus tőkéknek, amelyeket a sikeresek birtokolnak, és amelyek szűkösek, éppen ezért az, aki birtokában van, próbálja korlátozni mások hozzáférését.

Adjátok vissza! Adjátok vissza az eszméinket, adjátok vissza a hitünket a rendszerváltásban, adjátok vissza a 'normális' élethez való esélyeinket!

Ha meg ez nem megy, akkor legalább rakjátok vissza a Parlament tetejére az ötágú vörös csillagot, csak hogy tudjuk, mégis hányadán állunk.