Ma hajnali egy óra körül leültem a tévé elé, hogy nézzek végre egy kis US Opent. Hát alig nyitottam ki a sörömet meg a szotyit, rögtön abba is hagyták a közvetítést, és átkapcsoltak az atlétikai vb-re, méghozzá az 50 km-es gyaloglásra.

Tudtam ugyan, hogy létezik egy ilyen sportág - én is rendszeresen szoktam űzni, mivel egy városon belül, ha megtehetem, akkor inkább gyalog közlekedem - de látni most láttam először. Hát elég hosszan fetrengtem a röhögéstől.

Olyan csípőmozgásuk van ezeknek a kvázikocogóknak - legalább 30-40 centiméteres kilengéssel -, hogy attól féltem, hogy valamelyiknek a felsőteste egyszer fogja magát, és elválik az alsótestétől. De egy csípőficam előbb-utóbb biztosított mindegyik versenyzőnek.

Ráadásul vannak bírók is, akik kis sárga és piros műanyag izéket mutogatnak a pszeudofutóknak, amivel figyelmeztetik, vagy kizárják őket. De hogy mi alapján mutatják fel, arra nem jöttem rá, hiszen tulajdonképpen mindenki fut, csak éppen úgy csinálnak, mintha nem futnának. Nem láttam a bíróknál semmilyen sebességmérő eszközt, időnként valakinek felmutatták, akiről azt gondolták, hogy az már nem titkolja, hogy fut, aztán kész. Egyébként tényleg: miért nem mentek ezek futóknak?

De ha már gyaloglás, akkor legalább nyomjanak a kezükbe bevásárlószatyrot, valami olyasmit, amivel idehaza a nyugdíjas nénikék szoktak szaladgálni. Vagy adjanak mindegyiknek egy 25 kilós hátizsákot, aztán zavarják fel őket a Fujira. (Mert most éppen Japánban van a vb)

Hogy legyen egy kis magyar vonatkozása is, elmondom, hogy mutatták ám a magyar versenyzőt, Czukor Zoltánt is. Éppen akkor mutatták fel neki a kis piros táblácskát, szóval kizárták. Azt hiszem épp elsőként.

De nézzük az esetet inkább optimistán: Azon a versenyen Czukor volt az első, aki rájött, hogy ez mennyire egy hülye sportág.