Mint az közismert, holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Most kiderült, hogy még a narancsos holló sem vájja ki a szemét a vörös hollónak, feltéve, ha ezzel az egyik saját szemét is elvesztené. A mi kis parlamenti madaraink könnyen félreteszik az ellentéteiket, ha éppen a koncról, és a hozzájutás biztosításáról van szó.



Szóval visszakézből elutasították a költségtérítés szabályozását, illetve a juttatások csökkentését. Egy olyan ritka alkalom ez, amikor Gusztos Péter egyetért Répássyval, amikor a szocik szabadabban nekieshetnek a miniszterelnöküknek, vagy amikor Szili Katalin nyilvánosan ugathatja le a politikai rivális Gyurcsányt.

Persze megértem őket. Ha nekem azt mondják, hogy négy éven keresztül bizonylatolás nélkül, mindössze bemondásra kapom a költségtérítést, akkor egyrészt hülye lennék nem elfogadni, másrészt még hülyébb lennék megváltoztatni. "A francokat! Változtassák majd meg a következő ciklus képviselői!" - gondolnám magamban, de nyilvánosan bizonyára valami olyasmit mondanék, hogy "Erről már született elvi megállapodás, most az egyeztetéseket kell folytatni."

Egyébként nem lenne semmi baj azzal, ha a képviselők fizetése elérné akár a havi nettó nyolcszázret. Nem lenne baj, ha főállású képviselők lennének. Sőt ekkora fizetés mellett a családtagokat sem kéne benyomni különböző olyan pozíciókba, amelyekhez úgysem értenek, csak jól fizet, nyugodtan maradhatnának otthon, vagy elmehetnének csinálni azt, amihez kedvük van, persze maximum a minimálbérért. Esetleg nyithatnának kis saját vállalkozásokat. Tényleg kicsiket. Mert ki ne akarná mondjuk, hogy a pénzügyminiszter felesége csináljon neki divatos frizurát, vagy ki ne akarná a napi kis reggelijét a valamelyik politikai államtitkár gyerekének a boltjában megvenni. Persze tudom, hogy ezek olyan mocskos kis munkák, amelyek egytől-egyig derogálják a naplopók és bevallottan tolvajok hozzátartozóit, úgysem fognának bele ilyenekbe.

Mindezek mellett persze még ki kellene zárni őket (a képviselőket és családtagjaikat) minden alapítvány és (sport)egyesület vezetőségéből is, lásd Zuschlag-ügy, amely persze nincs. Ha-ha. Naná, hogy nincs, valami adminisztratív hiba került a gépezetbe. Szar ügy, Jancsi, most már kéretik nagyokat nyelni, nem kellett volna a Holocaustból viccet csinálni, akkor most talán kimosnának a kakiból, de most úgy látszik, hogy hiába jártál nemrégen Lamperthnél segget nyalni tájékoztatni.

Ami a hiányzásokat illeti, azzal az a helyzet, hogy, ha egyszer az a munkahelyük, akkor igenis járjanak be, ha nincs más elfoglaltságuk. Lehet, hogy unják a hozzászólásokat, meg a parlamenti vitát, de vígasztalja őket az a tudat, hogy én sokszor baromira unom a munkámat, aztán mégis bejárok mindennap.

Még akkor is járjanak be szépen, mint egy kisiskolás a plenáris ülésekre, ha ott nyilvánvalóan nem folyik már szakmai munka. Egy plenáris ülés tulajdonképpen a választási kampány része, minden érdemi munka a nem nyilvános ülésű bizottságokban zajlik. De akinek nincs éppen bizottsági ülése, az üldögéljen akkor is a plenáris ülésen. Őszintén szólva az a tény, hogy egyesek valamelyik kerület/körzet egyéni jelöltje, semmit nem jelent, nekünk is van parlamenti képviselőnk, amikor végre hajlandó megmutatni magát a népnek, akkor azt külön ki kell plakátolni. Alig hiszem, hogy ez az ország más részein másként működne.

Azért ezt a bejegyzést nem tudom úgy befejezni, hogy oda ne fricskázzak egy Szili Katalinnak, aki: "sérelmezte a javaslatok időzítését, amely álláspontja szerint rontja a Ház és az országgyűlési képviselők egyébként is megtépázott tekintélyét."
Ugyanmár kedves Szili Katalin. Miféle tekintélyt tud ez a javaslat még megtépázni?