Minden ország igyekszik egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a kulináris különlegességeire. Ezért is tartanak rendszeresen valamilyen ételhez kötődő fesztiválokat, ahol aztán általában valamilyen rekordkísérletre is sor kerül. Minél nagyobbat tudnak főzni valamiből, annál nagyobb a kísérletben résztvevők öröme és lelki kielégülése, valamint a rekordot talán még külföldi híradásokban is megemlítik, azaz az ország is jól jár. Na, ilyesmit tettek most hétvégén Siófokon is, tojáspörkölttel. Eddig oké. De ezt Kodály Zoltán emlékére tették, ami engem valami olyasmire emlékeztet, mintha Picasso emlékére kimeszeltetnénk a nappalit. Mondjuk tizenkétszer egy hétvége alatt, hogy valami rekord is legyen benne.

Az egészben az a szórakoztató, hogy ez a kísérlet csak valószínű rekord. Ezt nem értem, hogy sikerült összehozniuk, mert ugye, ha ott van a Guiness megfigyelője, akkor neki fejből kell tudnia, hogy mi volt eddig a rekord, ha meg nem volt ott, akkor miről beszélünk? Mondjuk az is elképzelhető, hogy túl sok tojáslikőrt ivott és elfelejtette a számokat. Persze az is lehet, hogy a Guiness csak egy videóbeszámolót kap, mert erre is volt már precedens, de akkor meg a szervezőknek kellett volna felkészülniük a korábbi számokból. 

De én megértem, hogy lehetnek nehézségek, hiszen a siófoki pörkölt tyúktojásból készült, amelyek már eleve eltérő méretűek, míg más kísérletek liba-, vagy ne adj'isten strucctojásból készültek.

Mondjuk a szöveg azért nem rossz. Kicsit olyan, mint: Hát, valószínű megnyertem a lottóötöst, csak még nem néztem meg a számokat.

De még tovább is van a bizonytalankodás!

Azt mondja a beszámoló, hogy a tojáspörkölt állítólag Kodály kedvence volt, mert: "...járta az országot, és a szegény ember amit azonnal tudott a vendégnek adni: tojás." Először is fejet hajtok eme mondat megalkotója előtt, másodjára azonban már kételkedek egy kissé. Nem lehetséges, hogy Kodály inkább utálta a tojást, mert állandóan azt adtak neki enni? Persze ettől függetlenül még lehet főzni tojáspörköltet az emlékére, sőt akár még a Székely fonót is elő lehet adatni egy csirketelepen egy csapatnyi szakáccsal.

Azért érdekelne, hogy a muzeológusok hogy fedezték fel ezt a hihetetlen állítólagos tényt. Vajon tojásos szendvics nyomait fedezték fel az egyik kottán? Vagy az egyik hangfelvételen behallatszik, hogy azt mondja a "szegény ember" a feleségének, hogy: 'Te, Maris! Itt van megint a Zoli, tudod a Kodály, énekelnem kell neki már megint, de te csapj össze addig egy rántottát tojáspörköltet.'