Carlos Salinas elnök a cimboráival precízen kivárta megbízatásának végét, inkasszált mindent, amit elnöksége hat éve alatt előkészített magának. A reform és privatizáció keretébeneladta önmagának és cimboráinak bennfentes áron a távközlést a két műholddal együtt, a bankokat, szupermarketeket, koncessziókat és részvényeket, aztán külföldre szökött, meghagyva a privát tulajdonosoknak a fél országot, amelyen eluralkodott az éhínség, a járványok, az anarchia, a banditizmus és a Démon.

Már hallom honfitársaim kérdését: akkor miért Lengyelországba menekülsz? Sok minden abból, amit leírtál, nem vonatkozik aggasztóan miránk is? A válasz túlságosan sokrétű ahhoz, hogy ebbe a rövid leírásba beleférjen. Egyelőre még csak annyit mondok, hogy Lengyelország (még) nem Mexikó.

A verniszázs kilenckor ér véget, a vendégek kezdenek elszállingózni. Az elsők között távozik néhány diplomata a feleségével. Kimennek, de nyomban vissza is jönnek, az urak idegesek, a hölgyek zokognak. A (...) kijárat lépcsőjénél fiatalemberek csoportja várt rájuk késekkel és pisztolyokkal. Nem folyt vér, az urak átadták a elvéltárcájukat és órájukat, a hölgyek a táskájukat és ékszereiket, majd visszafordultak, mert látták, hogy a rájuk váró csoport csak az első volt a környéken álldogáló számos csoport közül. A helyszínen tartózkodó egyenruhás rendőrök, akiket az események biztosítására rendeltek ki, az eget nézték, vagy a körmeiket vizsgálgatták.
A megnyitó vendégei között van egy fiatal nő, aki férjével (...) egy birtokon lakik. Autóval jött fel (...) még délelőtt, hogy elintézzen egypár hivatalos ügyet, és találkozzon esmerőseivel. Estig maradt, hogy a megnyitón részt vehessen.
Miután a diplomaták visszajöttek, egy ideig senki sem meri elhagyni a helyiséget. Az előkelő, estélyi ruhás tömeg az előcsarnokba zsúfolódva, általános megrökönyödés közepette tanakodik, hogy most mi a teendő. A rendőrök, miután megállapították, hgoy az eget füstköd takarja, körmeik pedig piszkosak - eltűnnek valahová.
A fiatalasszony haza akar menni. Kocsiját a (...) parkolóban hagyta. Elővesz a táskájából egy vadászkést, rézveretes fanyél, egyvájatú, tizenkét centiméteres penge, (...) amelyet 1960 júliusában vásároltak (...). Ettől a késtől sohasem válik meg, mindig a táskájában hordja, amikor fölmegy {a városba}(...). Most kiveszi a bőrtokból, a tokot visszateszi a táskájába, és a nyelet oyl módon megmarkolva, hogy látszik rajta, nem csak konyhai célokból tud bánni a késsel, kilép a{z} (...) utcára.
Az ott várakozó banda nem reagál. A fiatal nő eljut a Piactérre. Járókelők már nincsenek ilyenkor, csak kósza kis csoportok lesnek zsákmányra - nagy a kereslet, kicsi a kínálat -, vagy támasztják mozdulatlanul a falat. Senki sincs alkoholfogyasztásra utaló állapotban, annál többen kábítőszer fogyasztására utaló állapotban. Duhajkodásnak vígalomnak semmi nyoma, fojtott csend uralkodik, mint a vadászatokon. Minden vadászat fő eleme a csend, amelyet csak ritkán szakít meg hanghatással kísért cselekmény. A kábszeresek sem lármásak.
Könyökét csípőjéhez szorítva, a késsel meghosszabbított alkarját majdnem vízszintesen tartva a fiatalasszony befordul a Piactérrő a{z} (...) utcába. Kihívóan, agresszívan a szemébe néz mindenkinek, aki elmegy mellette vagy az útjában áll. Egyelőre semmi reakció.
Ez persze blöff. Bármiféle akció vagy reakció esetében az asszonynak semmi esélye sem lenne. Egyetlen és kockázatos esélye a meglepetés, a lélektani hatás. Ilyesmi nem esik meg velük naponta, iylesmi még soha nem esett meg velük, tehát - okoskodnak a ragadozók - ez a nő nyilván őrült, vagy kiéhezett narkós, vagy ki tudja miféle. Mindenesetre nem érdemes kezdeni vele. Még azt se érdemes megnézni, érdemes-e.
Végre eljut a (...) parkolóba. Ott reflektorok vannak és fegyveres őrök, akik nem nézik az eget, se a körmeiket, mert ez nem rendőrség, hanem magánőrség, amelyet egy magánvállalat fogadott fel. A fiatalasszony elteszi a kést a táskájába, és nem játssz tovább az őrültet, narkóst, vagy ki tudja, mifélét. Leadja a nyugtát a pénztárnál, fizet előhozzák a kocsiját, beszáll.
Sikerült, megúszta. Legalábbis ezúttal.
A fenti történet színigaz. (...). Az asszony pedig a feleségem.