Bezony-bezony. Közeleg karácsony. Bár még csak november eleje van, de beköszöntött karácsonyelő. Ezt abból lehet tudni, hogy a reklámok - különösen ezek két fajtája - elkezdenek az ünnepre koncentrálni. A kettő közül az egyik az áruhiteleket reklámozza. Én erre azt mondom, hogy aki az ünnep miatt költségekbe veri magát, az vagy hülye, vagy praktikus. Praktikus akkor, ha adott terméket (mosogatógép, új tévé, stb.) előbb-utóbb mindenképp meg fogja venni, mert szüksége van rá. Hülye, ha költségekbe veri magát az ünnep miatt, és akkor itt elő lehet venni a régi közhelyesnek tűnő igazságokat az ajándékozásról, meg az ünnepekről, meg a szeretetről.

A karácsony idejében erőteljesen megjelenő reklámok másik fajtája viszont maga a megtestesült gusztustalanság.

Ezek a reklámok a gyerekeknek szólnak, az emberek egy olyan csoportjának, akik még nem képesek kritikusan szemlélni a médiahatásokat. (Médiakutatók szerint ez a képesség kb. 12 év táján köszönt be) Ezek a reklámok kihasználva a gyerekek hiszékenységét, úgy mutatják be a termékeket, mintha... Mintha az akciófigurák maguktól mozognának, miközben a számítógép generálta háttérben szintén számítógép generálta akciók történnek.
A karácsonyi békesség helyett így persze sokszor a karácsonyi fejfájás köszönt be, mert ugyan ezek a játékok "csak" 2-5,000 forintba kerülnek...
De! Mert rögtön jön ez a "de", ha a családban három gyerek van, és a későbbiekben is jön ez a de, mert sokszor a játékok nem egy játékot jelentenek, hanem egy egész játékkollekciót, persze minden darabját külön-külön csomagolva és árulva. És persze a reklám végén még elmondják a gyereknek, hogy "Gyűjtsd össze mind!"

Na, ez az a mondat, amit én a szívem szerint véglegesen kitiltanék minden gyerekeknek szóló reklámból. Bár megszületett egy reklámetikai kódex, érdekes(?) módon azt sem a játékgyártók-, sem a játékkereskedők szövetsége nem írta alá. Már ha létezik ilyen szövetség.

Ráadásul csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy noha nekem nincs saját gyerekem, viszont a testvéreimnek igen. Azt figyeltem meg velük kapcsolatban, hogy a legtöbb időt nem egy készen vett játékkal foglalkoztak, hanem egy pl. öblítősflakonnal! Míg a pókember-, és egyéb figurákat elég hamar félrerakják, addig egy öblítős-, tejesflakonnal órákon át képesek eljátszani. De meg lehetne említeni a különböző fadarabokat, vagy egyéb egyszerű dolgokat. Ki érti ezt?

Én lehet, hogy igen. Azt hiszem inkább a fantázia a lényeg, mintsem a játék maga.