hángörienidiocc

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc?

Idiotac.

Isa?

Fontos!!!

Még mielőtt elkezdenél alázni egy kommentben, kérlek olvasd el a RAGYA-t!!!
A nem nyilvános alázásokat pedig kéretik a verszegeny@gmail.com (egyszerű eset: nickre katt!) címre küldeni, de túl sokat nem kell ezektől a levelektől várni, mert kéjes mosolyok között fogom törölni mindet.

Friss topikok

Innen olvasnak

Hódacska, Fődecske, felhőcske

Ezen képecskéért meg millió köszönet az Időkép.hu portálnak:

Felhőkép

Agyzabáló kultúra

2007.11.16. 16:13 Vérszegény éjszakai dúvad

Ennek bejegyzésnek az ötlete valamikor éjféltájban kezdődött, amikor pár napi szünet után bekukkantottam a netre, hogy történt-e valami érdekes. Láttam, hogy igen. Azt olvastam ugyanis a szélsőközép című blogon, hogy kirúgták őket a PontFm-ről. Ezen alaposan meglepődtem, mert tudtam, hogy jó és hallgatott műsor, bár én a kezdési időpontból kifolyólag csak ritkán tudtam őket hallgatni. Nem sokkal később érkezett egy magyarázat is, Puzsér szerint a műsor megszűnésének elsődleges oka nem a politikusok köpködésében, hanem a multinacionális cégek köpködésében rejlik. Puzsér szerint a mai világot egyértelműen a multinacionális cégek, vállalatok uralják. Ebben bizonyos értelemben van némi ráció, hiszen itt Közép-Kelet-Európában sokszor tapasztalhatjuk, hogy mekkora versenyfutás zajlik az államok között egy-egy nagyobb volumenű beruházásért. Ezt a versenyfutást aztán az éppen valahova betelepülni készülő multik ki is tudják használni, nem kell messze visszamenni az időben ilyen esetek miatt. Ha a magyar állam és a Hankook cég közti szerződés körül minden tiszta lenne, aligha akarna a Kóka vezette minisztérium ennyire az üzleti titok fogalma mögé rejtőzni még az első fokú ítélet után is.

De vajon tényleg csak a multik a hibásak, hogy éppen ott tartunk, ahol? És egyáltalán, hol tartunk?

Két olyan komoly csoportosulás van jelen egy ember életében, amely komoly elvárásokat támaszt az egyénnel szemben. Az egyik az állam, amely elvárja az embertől, hogy pl.: termeljen, vagy szolgáltasson, reprodukáljon, adózzon, és tartsa be a törvényeket. A másik ilyen nagyobb csoportosulás az összes többi ember, akik elvárják, hogy... mit is?

Hát, hogy tarts be bizonyos, a társadalomban való részvételhez, a normális emberi kapcsolatokhoz szükséges normákat. Ez eddig rendben is van. De az a baj, hogy a betartandó normák listája kibővült egy újjal, amiről viszont egyfelől tényleg a multik tehetnek, akik az idő folyamán csatlakoztak a fentebb említett, elvárásokat támasztó két csoporthoz. A multik olyan elvárásokat állítanak fel velünk szemben, amelyről sokan talán nem is gondolnák, hogy az ennek való megfeleléssel a multik igényeit szolgálják ki.

Azt mondják a reklámjaikkal: fogyassz! És persze az emberek fogyasztanak, ha mást nem is, de a mindennapi túléléshez szolgáló javakat feltétlenül. Csakhogy ez természetesen nem elég. Hogyan lehetne hát az embereket a fogyasztás növelésére sarkallni? Hát, naná, hogy megfelelő marketinggel. Ne azt parancsoljuk (üzenjük) az embereknek, hogy fogyasszanak, hanem inkább a megfelelő üzenettel érjük el, hogy akarjanak fogyasztani.

A marketingesek pedig megtalálták azt, amit miután összekötöttek a fogyasztással, sikeresen megnövelte az emberek vásárlókedvét. Ez pedig a vágy volt a sikeresség (és a boldogság) után. És ez a sikeresség az, ami a multik és marketingesek (és a média) hatására normává vált. Egy olyan szintű elvárássá vált, amelyre lassan már egy egész iparág is rátelepül, hogyan legyünk sikeresek elnevezéssel.

A társadalmakat mindig is két részre lehetett osztani a sikeresség szempontjából. Voltak a sikeresek, és voltak a nem sikeresek. Rabszolga - rabszolgatartó, paraszt - nemes, munkás - tőkés, mindegyik csoport csak egy szemszögből homogén: a társadalmi hierarchiában lentebb álló csoport életútja sokkal kevesebb lehetőséget foglalt magába. (A boldogság az más tészta) De ki a sikeres ma?

Régen egyszerű volt, a sikerességhez kapcsolódtak könnyen felismerhető szimbólumok. Szabad mozgás, ruházat, fegyver viselése, esetleg a beszélt nyelv. De ma nehéz megállapítani. Lehet mérni mondjuk a médiaszerepléssel, de sok szereplőt inkább médiakurvának lehet nevezni, mintsem sikeres embernek.

A sikeresség mértéke ma leginkább a birtokolt javak értékében árában, számában mérhető. A hollywoodi sztárok nem azért vásárolnak maguknak annyi és akkora házat, amekkorában egy kisebb afrikai falu elférne, mert szükségük van rá, hanem azért, mert megtehetik.

A marketingesek 'mindössze' annyit tettek, hogy a reklámokban olyan kontextusban mutatták be az adott terméket, amellyel a sikerességet összekapcsolták az adott termék fogyasztásával, birtoklásával. Csak úgy bizonyíthatod a sikerességedet, ha márkás ruhákat, cipőket vásárolsz, a legújabb fejlesztésű elektronikai eszközöket birtoklod, és minimum minden nyáron külföldre jársz nyaralni. Ez a magatartás először divattá, majd normává emelkedett azáltal, hogy mindenki vágyik az elismertségre, mind a sajátjára, mind a szeretteiére, amit a legtöbben vagy egy pár perces Fókusz/Aktív-beli szerepléssel tudnak elérni, vagy pedig fogyasztással. A társadalmi mobilitás ma már nem feltétlenül magasabb iskolázottságot jelent, mint ami a szülőké volt, hanem jelenthetkezhet a fogyasztás szerkezetében is.

 Hogyan valósítható meg ez az átlag feletti fogyasztás? Vagy átlag feletti fizetésből, vagy pedig hitelből. Hitelt pedig szinte bárki kaphat - főleg áruhitelt -, azért, hogy megvehesse a plazmatévét, amint ugyanazt a szar műsort és hollywoodi filmeket tudja nézni, mint a nem plazmatévén, vagy azt a nyolcvanezer forintos mobiltelefont, ami tele van olyan funkciókkal, amelynek a felét sem fogja használni.

Így válik a társadalom szépen lassan komzumidióták gyülekezetévé. A sikerességet ma már bárki megkaphatja féláron 20%-os kamattal, míg régen komoly energiákat kellett belefeccölni a sikeresség elérésbe.

Így válik a kultúra, amelyben élünk egyre inkább agyatlan zombik látszatkultúrájává, ahol nem az a lényeg, hogy mit tudsz, hanem, hogy mit tudsz felmutatni. A dzsentri életmód igazi diadala ez, ahol vagy beilleszkedsz és próbálod tartani a lépést a folyamatos műszaki fejlesztésekkel, vagy pedig kivonod magad a társadalmi elvárások alól és a saját kezeddel ragasztod a homlokodra a lúzer címkét.

16 komment

Címkék: reklám fogyasztói társadalom szerintem az köznek állapotja

A bejegyzés trackback címe:

https://hangorienidiocc.blog.hu/api/trackback/id/tr54231114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tompa 2007.11.16. 17:18:03

Micsoda vulgarizált sivatagi filozófia...Tudod, ezt már sokkal szebben és nem ilyen gyermeteg stílusban megírták előtted vagy negyven éve, pl Marcuse. Dehát valamit kell kirakni a blogra, nem? Kínos, hogy van egy blogom és egy francos gondolat se jut eszembe:)
Gyúrjál még erre.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.11.16. 18:04:19

Tudod egyrészt megtisztelő, hogy azt feltételezed rólam, hogy Marcuse-t olvasok, vagy valami hasonló negyven éve élt filozófusokat(?), másrészt eléggé sértő, hogy plagizálással vádolsz.
Csakhogy mindkét esetben tévedsz, szóval nem érdekes. Kínos :)

ati 2007.11.16. 18:05:21

Én spec. nem gondolom hogy vízbe kellene ölnöd magad pusztán amiatt mert olyasmin gondolkodsz, ami már rajtad kívül másról, más körülmények között, másnak is eszébe jutott...ez csak a téma igazságtartalmát növeli.

csendes 2007.11.16. 18:16:58

egy ujszulottnek minden vicc uj.vannak emberek e foldon akik nem olvastak(meg,vagy egyaltalan )magas filozofiat es talan nekik szukseg lehet arra hogy egy cikk kimossa a szemukbol a mediamocskot es nekialljon gondolkodni. mit is akar igazan mert a ket ut siker es boldogsag messze allnak egymastol.hidd el tudom mit beszelek.de lehet hogy sok pl fiatalabb meg csak most al az utja elejen es va eselye a jobbikat valasztani.

ati 2007.11.16. 18:30:09

(arról a jelentéktelen apróságról nem is beszélve, hogy a saját életem kicsiny igazságait engettessék má' meg jobban tudni holmi Marcuse-nél)

mxplanet 2007.11.16. 19:56:58

tompa jobbágy_! üjjjééllleeee,egggyes

igenis jó a poszt.

joe 2007.11.16. 20:01:29

Nem hiszem , hogy a fogyasztói társadalom elítélése kártékony lenne , a görög filozófusok is elítélték az esztelen fogyasztást . Orwelli világban élünk , ahol megfigyelnek és manipulálnak minket nagyon hatékony módszerekkel . Nagyapámék egy évben kétszer mentek vásárba , ott megvették , ami kellett , tartós , megbízható holmikat vettek , nem a shoppingolás volt az életcéljuk ,
szabadon éltek , nem tartoztak egy banknak sem .

Bukott Rockzenész · http://bukottrockzenesz.blog.hu 2007.11.16. 20:16:39

Maximálisan egyetértek az írásoddal, bár ezt a gondolatmenetet már valóban sokszor és sok helyen olvastam. Ennek ellenére nem árt időnként összefoglalni a dolgokat, a későn jövők (ébredők?) okulására. Rosszindulatú, mindig jólértesült(nek látszani akaró) és csípőből tüzelő hozzászólókkal pedig Dunát lehetne rekeszteni itt az Index környékén.

jacks_colon (törölt) 2007.11.16. 20:38:25

Szerintem is jó ez a poszt. Nekem is eszembe jutott, hogy végülis nyivánvaló dolgokat feszeget, de van két erős érdeme:
1) Összefoglalja azt, ami hol így, hol úgy mindenki fejében megfordul, de még egyszer sem vette magának a fáradtságot arra, hogy végiggondolja
2) Nem egy könyvtárban porosodó remekműben van leírva, amit manapság alig olvasnak, hanem egy (elég erősen bulvár, ergó népszerű) internetes portálról van rá link.
Még harmadik erénynek felhoznám, hogy a szerző egy szóval sem mondja, hogy ő sz@rta a spanyol viaszt, csak leírta a gondolatait, ráadásul elég szépen és választékosan.

mxplanet 2007.11.16. 20:54:30

The Corporation c. KÖNYVET ajánlom mindenkinek

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.11.17. 13:45:51

a Corporation nem erről szól, mielőtt valaki azt hinné
kifejezetten a részvénytársaságok körüli humbug a témája
De ettől függetlenül tényleg nagyon jó.

Tompa, ha már ennyire megy a vulgáris sivatagi filozófia, nem okozhat gondot értelmezni ezt sem: nomen est omen. Gondolom többet nem is kell mondanom.

Ja, és az a durva, hogy ezt én nem egy embernél látom, nyíltan kimondva, ahogy egymásnak szajkózzák, "nekem öltönyös munkahely kell,...; külföldön fogok nyaralni,...; prémium kategóriás kocsi alatt nem állok meg,... különben nem leszek boldog/sikeres". Pedig én nem közgazdásznak tanulok, de még csak nem is jogásznak. Szomorú látni, hogy amúgy értelmes embereket hogyan degenerál le a média, meg a többi ember hülyesége.

faster 2007.12.10. 16:59:17

Tóta W. Árpád is hasonló dolgokról írt az egyik blogbejegyzésében, ő a hitelből megvalósított autóvásárlásokon keresztül vezette le ezt a dolgot. Egy szó azonban az ő bejegyzésében is szerepelt, mégpedig a dzsentri kifejezés, valami olyasféle megfogalmazásban, hogy a polgár nem pazarol és költ hitelekből, erején felül, az a dzsentri.

A lényeg az írásában az, hogy nálunk dzsentriség van, mindenki nyakló nélkül veszi fel a fogyasztási hiteleket, költi haszontalan hülyeségekre, és közben eladósodik.

Nem vagyok egy nagy világlátó ember, nem igazán tudom, külföldön ez hogy van. Ugyan voltam néhány országban turistaként, de az ottani hitelfelvételi szokásokra nem láttam rá. Mégis kezd érdekleni a dolog, különösen onnantól kezdve, amikor az első hírek kezdtek megjelenni az amerika másodlagos jelálogpiac körül kialakult problémákról. Ennek a piacnak a megnevezése azt sejteti, hogy nekünk ehhez semmi közünk, pedig érdekes dlgok vannak a háttérben, ahogy utánnaolvastam.

A válság forrása két dologra vezethető vissza. Az Usában az alacsony kamatok idején a lakosság őrült módon vett fel hiteleket laksá/ház megvételére, a bankok pedig boldog- boldogtalannak adtak ilyet, ez az egyik. A másik, hogy ezeket a hitelköveteléseket a bankok kötvény formában továbbadták, ez ugye a másodlagos piac, ez a másik ok. Még az OTP-nek is vannak ilyen kötvényei, bár nem sok.

Szóval, sokat írtam, de a lényeg, az usában is őrült nagy lehet az eladósodás. Nem a kapitalizmus velejárója ez? Nem lehetésges, hogy máshol is ez an, csak nem ott élünk, nem tudhatjuk, hogy ott pontosan hogyan megy ez?

Nem lehet-e, hogy nincs más út a kapitalizmusban, csak a szélesebb tömegek elkerülhetetlen konzumidiótasága?

laca 2007.12.10. 18:08:42

Amúgy valószínüleg nincs más út, legalábbis azoknak akik nem nagyon agyalnak a mindennapi életük mélységein. A posztban írva van asszem; elég jó koponyák dolgoznak azon, hogy elénk tegyék a életviteli modelleket. Sztem már az is meg van fejtve, aki reklámkerülő, tudatosvásárló, meg miegyéb. Nekik is kínálnak sikeres életet, csak ők más cuccokat, más boltokban vehetnek meg.
Jó olvasmány: Az anyagiasság súlyos ára sz: Tim Kasser

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.12.10. 18:27:37

Faster!

Ez szvsz nem csak magyarországi jelenség, ez inkább a fejlett Nyugat egészét jellemzi. A mögöttes filozófiát pedig a leginkább a profitmaximalizálás szóval lehetne leírni.
Másik út? Hát talán az egyelőre még eléggé ismeretlen buddhista közgazdaságtan, amelynek az alapelve nem a profitmaximalizálás mindenáron, hanem inkább a szolgáltató/termelő és a fogyasztó mindkét fél számára hasznos szimbiózisa, persze a környezetvédelmi és egyéb szempontok figyelembevételével.

faster 2007.12.11. 14:12:32

Kíváncsi volnék, hogy az Usában és más nyugat- és kelet-európai országban, és persze nálunk mekkora a lakosság eladósodottsága. Hol lehetne ilyen statisztikákhoz hozzáférni? Nagyon érdekelne, hogy ránk jellemző-e ez a hitelfelvételi tempó, vagy mások is hasonló helyzetben vannak ebből a szempontból.

Ha főleg ránk jellemző, arra van elméletem, hogy miért. :) 2002-2003-ban egyszerre tört ránk a világgazdaság pénzbősége, a nagyon alacsony kamatlábú külföldi hitelek, és a bankok, bankhitelek térhódítása, és a megnövekedett külföldi pénztőke bizalma az egyenesbe futó EU csatlakozásnak köszönhetően.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.12.11. 17:22:56

Nem tudom, hogy létezik-e ilyen statisztika, valószínűleg igen, a neten valahol talán el is érhető.
A mai magyarországi állapotokhoz valószínű nagyban hozzájárult az az állami túlköltekezés, amelyből a mai állapotok és az őszödi beszéd is kinőtt, illetve az, hogy az emberekben nincs annyi józan ész, hogy belássák, a hitelekből finanszírozott magasabb pillanatnyi életszínvonal hosszú távon alacsonyabb életszínvonalat eredményez.
süti beállítások módosítása