Bár a munkabeszüntetés csak holnapután lesz, a sztrájk maga már tegnap elkezdődött. És ezért lesz majd sikertelen, mert ami történt ezzel a megmozdulással kapcsolatban, annál rosszabb dolog nem történhet ma Magyarországon semmilyen eseménnyel. Rászálltak a politikusok.

Először az eddig jegelt, de most valami elképzelhetetlen ok miatt előkapart Kövér (és Kontur) látta jónak összekapcsolni a sztrájkot a Fidesz népszavazásával, és erősíteni mindenkiben a hitet, hogy igen, Magyarországon szociális válság van, ja meg persze, a jelenlegi magyar kormány antidemokratikus.

Erre rögtön ugrott az Mszp is, és mivel most nem tudott szélsőséges elemekkel fenyegetőzni és elhatárolódásra felszólítani, ezért Orbánoztak egy jót. Szerintük ez a sztrájk "egyszerűen Orbán Viktor hatalmi harca új köntösbe bújtatva." He-he. Már alig várom a legközelebbi aszályt, vajon Nyakóék ki merik-e majd akkor jelenteni, hogy Orbán az aszállyal akarja tönkretenni a magyar gazdaságot. De a szokásos Orbánba-rúgáson (ha ez még rúgásnak számít bárki szemében is) túl, rúgtak egyet a sztrájkon is. Szerintük ez a sztrájk nem nevezhető országosnak.

Pedig a Liga közleménye szerint elég komoly (és országos) sztrájk lesz, még akkor is, ha esetleg a közleményben felsorolt szervezeteknek csak a fele vesz részt ténylegesen a munkabeszüntetésben.

Szóval a Társadalmi Szolidaritás Napja már azelőtt kabaréba fulladt, hogy egyáltalán elkezdődött volna, hála tisztelt politikusainknak. Amit őszintén szólva én a magam részéről nem is bánok. Inkább azt bánom, hogy egyáltalán meg fogják tartani a sztrájkot.

Az én szolidaritásomat ugyanis egyáltalán nem bírják. Túl a személyes okokon (szerdán pont utaznom kéne), az a legnagyobb bajom, a vasutas-szakszervezetek kb. legalább annyira sakkban tartják a kormányt (országot), mint ahogy sokak szerint az Szdsz teszi.

A MÁV, az utolsó, máig működni képes, a szocializmusból itt maradt átok a nyakunkon. Rendre veszteséges, zabálja a pénzt, és hála a szakszervezeteinek ellenáll minden racionalizálási kísérletnek. A MÁV-tól dolgozókat nem lehet kirúgni, mert akkor jön a sztrájk. Nem lehet szárnyvonalakat megszüntetni, mert akkor jön a sztrájk. Nincs fizetésemelés januárban? Sztrájk! Miközben a MÁV által nyújtott szolgáltatás nem hogy nem emelkedik, hanem szinte évről-évre romlik. A menetidő egyre hosszabb, a vagonok egyre lepukkantabbak, és télen bizony összeteheti bárki a kezét, ha egy nem IC szerelvényen egyszerre élvezheti a fűtést és világítást. És akkor a fényerősségről még nem is szóltam. Rendszeresen olyan fényerőt biztosítanak, amely mellett olvasni annyira szemkárosító, mint szabad szemmel a hegesztés lángjában gyönyörködni.

Persze most nem csak a szárnyvonalak bezárása ellen tiltakoznak, hanem az egészségügy átalakítása ellen is. Egész konkrétan a magánpénztárak ellen. Megértem, hogy nem tetszik nekik, hiszen a MÁV dolgozóknak saját MÁV kórházak állnak a rendelkezésükre, amik lehet, hogy ugyanúgy lepukkantak, mint a szerelvények, viszont az övék. Na, most ebbe szólnának bele a magánpénztárak. A beleszólás egész konkrétan feltételezem racionalizálást jelent. Persze, hogy nem tetszik nekik. Inkább tapicskolnának tovább a saját szarukban, semmint megpróbáljanak javítani rajta. Az annyira fárasztó, és talán még gondolkodni és kéne hozzá egy picit.

Sztrájkolnak még a nyugdíjrendszer átalakítása ellen is. Ebben az a jó, hogy ha esetleg maradna minden a régiben, akkor jövőre azért tudnának sztrájkolni, mert túl nagy lenne az állami elvonás mértéke, hogy az egyre nagyobb számú nyugdíjas nyugdíját ki tudja gazdálkodni az állam az egyre kevesebb aktív dolgozó befizetéséből.

Persze a nyugdíjrendszer problémáira lenne egy másik, igaz csak hosszútávon működő megoldás is. Tessék sok több gyereket csinálni. Na, meg persze normális emberré nevelni. Ez utóbbi abszolút nem pénz kérdése.

Akár azt is mondhatnám, hogy make love, not strike.