A Fidesz régi arca természetesen Orbán Viktor. Nem is kell megszólalnia ahhoz, hogy tematizálja a hazai politikai diskurzust (a balról érkező parlamenti felszólalásokban is rendszeres az "orbánozás"), és hogy két csoportba sorolja be a választók zömét. Viktoriánusokra, és antiviktoriánusokra. De Orbán személyiségének erejét az is mutatja, hogy személye körül és miatt újraértelmeződnek korábbi politikusok is.
Hogy Orbán tényleg ennyire tehetséges-e, vagy csak ennyire megcsinálták, én nem tudom. De azt viszont igen, hogy ő maga mennyire abszurd helyzetet képes teremteni.
Az Orbán teremtette Fidesz régi arca ugyanis, ha emlékeztet valamire, akkor az leginkább az Mszmp. Személyi kultuszt, vagy 'egyeduralmat' emlegetni vele kapcsolatban talán túlzás, azonban az vitathatatlan, hogy pártszervezeten belül személyét nem érheti kritika. Egyrészt. Másrészt bármelyik Fidesz prominens (vagy csak egyszerű tag) csak addig érezheti magát biztonságban (és egyben közel{ebb} a húsosfazékhoz), amíg Orbán (és az általa irányított pártvezetés) kritikus szavaitól nyugta van. Talán nem véletlen, hogy a Hírextra munkatársa a politikusok sajtófóbiájáról értekezve külön kiemeli a Fideszeseket. A helyzet abszurditását (ti. egy demokratikus párt kommunista/szocialista állampárt jellegű felépítésű és irányítású) csak fokozza, hogy, ha a Fidesz lenne kormányon, akkor semmi problémánk nem lenne a reformokkal (Legalább is Tóta W. szerint az erősen tekintélyelvű Fidesz erőből lezavarná, de azt hiszem ezzel a megállapítással nehezen vitatkozhatunk).
Ha léteznek is a Fideszen belül antiviktoriánusok, akkor ők jelenleg a perifériára (vagy polgármesteri tisztségbe?) sodródva várják, hogy elérkezzen a számukra kijelölt idő. Vagy mégsem?
Ugyanis Orbán, mint fentebb írtam, erősen megosztó jellem. Sokan szavaznak mellette és legalább annyian ellene, azaz tulajdonképpen az orbánizmus amennyit hoz a vámon, annyit el is visz a réven. Stumpf István nyilatkozza a következőket a 168 órának:
Azzal a feltételezéssel kezdtük a beszélgetést, hogy a jobboldal előnye behozhatatlan. Nem árt azonban számolni a ténnyel, hogy az „Orbán-veszély” milyen hatékonyan összerántja a baloldalt.
Nem hiszem, hogy az Orbántól való félelem most elég. Felülírja a kormányzat rossz teljesítménye.
A Fidesz zsebében a győzelem?
A Fideszt, ha nem követ el súlyos hibát, semmi nem menti meg a kormányra kerüléstől. De van igazság abban is, amit mondott. Az „antiviktoriánus” szavazók száma jelentős. Ez óvatosságra int.
De hogyan legyen óvatos a Fidesz? Hogyan fogja meg az antiviktoriánusokat?
Hát talán úgy, hogy Orbán szerepét csökkenteni kell. De hogy lehet úgy orbántalanítlani, hogy a viktoriánusok fanatikussága megmaradjon? Hát talán úgy, hogy miközben Orbán szerepét csökkentjük, közben látszólagosan egyáltalán nem csökkentjük. Talán az lesz a Fidesz új arca, amit Somogyi mond a Fidesz nemrégiben napvilágra hozott programjáról, miszerint az távolodás lenne az orbáni gondolkodásmódtól, miközben a vezér(szónok) még mindig Orbán.
Persze az is elképzelhető, hogy a Fideszben felismerték: 2010-es választási kampányban ugyanúgy a populizmus fog uralkodni, mint az utóbbi kampányokban, csak nem az fog nyerni, aki több jót ígér, hanem az, aki kevesebb rosszat.
