Általános iskolai diákok ismerkedhetnek meg a vállalkozói lét alapjaival. Hogy ez miért üdvözlendő kezdeményezés? Hát akkor pár sor erejéig csapjunk át énblogba, egy kis bepillantást engedek az életem sötét oldalába.

Természetesen nem arról van szó, hogy éjszakánként felcsapok Darth Vadernek, vagy farkasmebernek, hanem sokkal inkább arról, hogy jelenleg (és remélem már nem sokáig) könyvelőként keresem meg a kis mindennapi betevőmre valót. Ami rémisztően, ijesztően és hihetetlenül agyzsibbasztó tevékenység. De erre még mondhatnánk, hogy egyéni szociális probléma. Az igazi probléma az, hogy bizony vannak olyan ügyfeleink, akiknek kb. harminc percbe tellett, amíg elmagyaráztam az árbevétel fogalmát, vagy amíg megértette valaki, hogy hogyan kell nyereséget, veszteséget számolni. (Mert azért az ügyfelek zöme rafkó ám, otthon is könyvelnek saját maguknak, mert valószínűleg attól félnek, hogy becsapjuk őket. Aztán, ha a mi számításunk kétezer forinttal eltér az övéktől, akkor rögtön a plafonon vannak, mi kb. fél nap alatt újra átnézünk, leellenőrzünk mindent, aztán az egyeztetés során kiderül, hogy a t. ügyfél azért okozott nekünk pluszmunkát, mert ő otthon elszámolt valamit.) (Nem mellesleg ezt a bizalmatlanságot nem értem. Értelemszerűen mi nem tudunk az ő bankszámlájukról pénzt leemelni, az államnak meg miért fizettetnénk velük többet, mint amennyit ténylegesen kell? Másrészt meg talán csak azután mennek orvoshoz, hogy először öndiagnosztizálták magukat?) Mindezek után vajon csoda-e, hogy nagyon sokszor velünk intéztetik a hiteligénylésüket, mert képtelenek bármilyen papírt is kitölteni?

Na, ennyit az énblogról.

Szóval azért jó ez a kezdeményezés, mert egy vállalkozás során bizony tervezni kell, méghozzá hosszabb időre, mint egy hónap. És hiába csap fel valaki vállalkozónak egyik napról a másikra, ezt tanulni kell, nem fog csak úgy a kisujjból jönni.

Ugyanakkor szerintem ezt a programot ki is lehetne terjeszteni. Nem tudom, kinél hogy volt, amikor én általános iskolába jártam, az egyik osztályteremben a következő szöveg volt a tábla fölé írva:

A szöveg jó, csak sajnos hatalmas hazugság. A magyar oktatási rendszer jelenleg sajnos olyan, hogy igenis az iskolának tanul a gyerek, teletömik a fejét olyan tudással, amelyre soha többé nem lesz szüksége. A minap belenéztem a negyedikes unokaöcsém biológia tankönyvébe. Kb. két oldalon keresztül értekeznek benne a cukorrépáról. Most ez tényleg muszáj? De, oké, legyen muszáj, mert Magyarország akkora cukorrépa nagyhatalom, hogy a gyerek nem lehet meg a cukorrépára vonatkozó összes ismeret nélkül. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy az iskola semmi olyan tudást nem nyújt a gyereknek, amit viszont a későbbi élete során biztos, hogy tud majd hasznosítani. Teszem azt, hogyan kell kitölteni egy hivatalos űrlapot (gázártámogatásra vonatkozót, vagy személyi igazolvány igénylőlap, vagy erkölcsi bizonyítvány, vagy bármit). Mert tartok attól, hogy ez bizony sok honfitársunknak problémát okozhat.

Vagy teszem azt, milyen hitelek vannak, vagy hogy mi a különbség a hitelkártya és a bankkártya között. Vagy hogy fogyasztóként, munkavállalóként milyen jogai vannak. Sőt egyáltalán: milyen jogai és milyen kötelezettségei vannak? Hogyan viselkedjen, ha igazoltatja a rendőr? Egyáltalán ki az, aki elkérheti a személyi igazolványát?

Volna még ezernyi olyan kérdés, amelyre iskolai keretek között válaszolhatnának, vagy vitathatnának meg.

De egyelőre úgy néz ki, hogy Magyarországon egyelőre azt fontosabb tudni, hogy milyen ásványkincseket bányásznak Dél-Afrikában.