Mondjuk egy háznak a felépítése úgy általánosságban nem egy nagy feladat. Az ember kiválasztja a helyszínt, megteremti a forrásokat  (ami rendszerint hitel+önerőt szokott jelenteni), elkészíti a terveket, beszerzi a megfelelő papírokat és anyagokat, aztán vagy mesterembereket fogad, vagy pedig felhúzza kalákában. Persze maga a kivitelezés már sokkal fárasztóbb, de a folyamat végén ott áll az ember orra előtt egy saját kis kégli. Sőt az építkezéshez még túl sok ész sem kell, hiszen azt mindenki hamar kitalálhatja, hogy érdemes először az alapokat kiásni, mintsem összeácsolni a tetőszerkezetet, hiszen a tető a falakra kerül rá, ami meg az alapra, ergo alap híján nincs fal, és akkor mire rakjuk fel cserepeket? Egyeseknek azonban mégsem elég egyszerű feladat az építkezés. Három példa.

Itt van első számú példának a leendő(?) kormányzati negyed. Eleinte úgy tűnt, hogy minden passzol. Megpályáztatták a helyszínt. A Nyugati Pályaudvar környéke nyert, úgyhogy a hely már meg is volt. Aztán megpályáztatták a tervezést. Hát lett is izibe' egy helyre, jellemzően zöld színű épületegyettes. Szóval a tervek is megvoltak.
Aztán a források. Hát, mivel ez egy állami beruházás, nem attól kellett félni, hogy nem lesz rá elég pénz, hanem attól, hogy csak annyit nyúljanak le az új negyed felépítésére tervezett összegből, hogy a megfelelő összeg tényleg megmaradjon. Szóval úgy tűnt, hogy minden szép és jó. Egész addig, amíg az Szdsz el nem kezdte pedzegetni, hogy talán nem is olyan jó ötlet ezt az új negyedet most felépíteni. (Egyébként Horn Gábornak valami hihetetlen logikája van: Támogatja, illetve támogatta (és vele együtt gondolom az Szdsz is) a tervet, mert úgy látta, ezzel fel lehet számolni a Nyugati pályaudvar mögötti zárványterületet. Most viszont elszállt a támogatás, mert szerintük nem lehet 2009-re befejezni. 2010-ben talán nem lehet zárványterületet felszámolni? Erre csak a 2009-es év állása a megfelelő? Ezt mondják a csillagok, vagy mi?). Aztán a mai hírek szerint már a kormány sem támogatja, mert:

Kifogás mindenesetre akad elég a visszavonuláshoz, a rendezetlen tulajdoni viszonyoktól, a sok tucat nehezen beszerezhető engedélyen át a közlekedési anomáliákig.

Mindezeken túl még Demján Sándor is kiszáll az építkezésből. (Egyébként sokszor hallottam azt a pletykát, miszerint csak azért nyert a Nyugati mögötti terület, mert ott Demjánnak vannak telkei). A lényeg mindenesetre annyi, hogy Demján pálfordulásától eltekintve, a helyszín kiválasztásánál már tudhatták mindazt, amit most kifogásként felsoroltak. (Lehet, hogy mégis igaz a pletyka?)
Szóval hiába a nagy rákészülés, valószínűleg nem lesz új kormányzati negyedünk, az egyetlen jó hír az egész történetben, hogy legalább nem kezdték el az építkezést.

Ellenben biztos, hogy lesz négyes metrónk. De az meg minek, mondhatjuk joggal, hiszen egy harmincéves tervet valósítanak meg, a kritikák figyelembevétele nélkül. Persze korántsem akkorra lesz négyes metrónk, amikorra ígérték (amin gondolom senki nem lepődik meg), hiszen jelenleg azt sem lehet tudni, hogy a Fővám téri megálló a Hídépítő nélkül, vagy a Hídépítővel fog-e elkészülni, azt meg aztán pláne nem tudni, hogy 140, vagy 200 hét alatt.
De a négyes metró igazán sarkalatos pontja mindig is a finanszírozás kérdése volt. Egész konkrétan az, hogy a projekt folyamatosan drágul, illetve, hogy a források még mindig nem állnak rendelkezésre. Példának okáért még mindig nem lehet tudni, hogy az Európai Unió fogja-e támogatni a beruházást, bár igazából nem ez a kérdés, hanem az, hogy mennyivel fogja támogatni. Ikvai-Szabó Imre, budapesti főpolgármester-helyettes is csak reménykedik a Hírextra cikke szerint. A négyes metró esetében tehát nem csak a tervezet hiányosságaival voltak tisztában az építkezés megkezdése előtt, hanem a finanszírozáséval is. Mégis elkezdték.

Na, igen, a radar, amelynek felépítésére kötelezettséget vállaltunk. Gondolom az előzmények mindenki számára ismertek, a Zengőre tervezett helyszín ellen a környezetvédők tiltakoztak, a tubesi helyszín ellen, pedig szinte Pécs teljes lakossága, még akkor is, ha lustaságból(?) nem mentek el szavazni. A pécsi önkormányzat azonban úgy gondolta, hogy ez nem a lustaság jele, hanem a radarral való egyetértésé, így zöld utat adott az építkezés megkezdésének - az ellenzék minden tiltakozása ellenére.
Egészen eddig. Most viszont a pécsi Mszp-s önkormányzat is úgy gondolja, hogy a radarnak nincs helye a város felett. A pálfordulásra magyarázatot nem adnak, Tasnádi még azt sem magyarázza meg, hogy azok a szempontok, amik miatt korábban nem rendeltek el változtatási tilalmat, most vajon miért vesztették el az érvényességüket.
Ugyanakkor ezt a radart Magyarországnak mindenképp fel kell építenie. Ha nem a Zengőn, és nem a Tubesen, akkor a harmadik varáció egy síkságon felépített állomás, amelynek azonban a kivitelezése sokkal drágább, mint egy hegycsúcsra épített radarállomásnak. Természetesen előre lehet borítékolni, hogy ha ez utóbbi verzió lép majd életbe, akkor azok a tiltakozó hangok fognak felerősödni, amelyek szerint a jelenlegi nehéz költségvetési helyzetben pazarlás egy ilyen konstrukciójú radart felépíteni. Abból a szempontból igazuk van, hogy ennek a radarnak már régen állnia kellene. De nem áll, mert képtelenek a megfelelő helyet kiválasztani.

Szóval egy építkezés jellemzően csak akkor átlátható folyamat, ha az államnak nincs hozzá semmi köze, mert egyébként csak katasztrófa (közeli állapot) lesz belőle.