Jelenleg azon kivételes szakát éljük az év elejének, amikor a naptár és az időjárás szerint is tél van. Ilyenkor persze rögtön felmerül az utak sózásának problematikája, aminek általában az a vége, hogy újra kell gondolni a só használatát. Csak az a baj, hogy mire idáig eljutnak az illetékesek, addigra már március van, így az ügy ad acta kerül a következő havazásig, amikor néhány sózás után kijelentik, hogy újra kell gondolni a só használatát, csak ez már megint március környékén következik be, stb., stb.

A sózásnak persze vannak alternatívái. A homok, a salak, a kőzúzalék, stb. Ezek az alternatívák értelemszerűen nem használhatóak az autók által használt utakon, hiszen ha a fentebb felsorolt anyagokra újra ónos eső, vagy bármi hullik, akkor az utak ismét élet- és balesetveszélyessé válnak. Legutóbb például Szegeden történt egy komoly baleset az utak csúszóssága miatt. Vagy nem a jeges út miatt, értelemszerűen mindenki mást mond.

A probléma a só használatával az, hogy tönkretesz mindent maga körül. Nem csak a növényzetet, de az utakat, a fémszerkezeteket, szóval mindent. (Többek között a cipőket is, gondolom, ha más sóval kapcsolatos élményben nem is, de ebben mindenkinek része volt).

A másik probléma a só használatával az az, hogy van alternatívája. Ráadásul magyar fejlesztésű, megint ráadásul egy konzervatív hetilap szerint szlovákok ezt használják, és nem a szórósót. (A cikk vége felé van erről szó, de érdemes végigolvasni, mert elég jól összefoglalja a környezeti hatásokat).

Hogy akkor miért nem használják? Ezt néhol megemlítik, hogy azért, mert sértené valakik gazdasági érdekeit. Néhol meg nem. Én a magam részéről inkább annak a verziónak hiszek, hogy megint kevesek érdekeit figyelembe véve, nem törődnek sokak (ahol a sokak kb. tízmillió felé tendál) érdekeivel. Lehet, hogy az új, alternatív szerek drágábbak, viszont, ha a sózás költségeihez hozzászámítjuk a sózás miatti folyamatosan generálódó út-, és egyéb közterületek, -építmények állandó felújítási költségét, akkor talán a sózás jön ki drágábbra.

Ami az utak, járdák sózásának elterjedtségét illeti, hát álljon itt egy december 31-i észrevételem, amelyet a Városligetben, az Erzsébet királyné útján, a Közlekedési Múzeum közelében volt szerencsém látni.

Akkor történt az, hogy éppen elkezdett havazni. Csendesen szállingózott, abszolút nem volt nagy hó (még akkor). Tényleg, a hóvastagság az egy millimétert sem érte el. Viszont a járda már tele volt szórva öklömnyi nagyságú sódarabokkal, ahelyett, hogy azt a minimális havat egy igen egyszerű eszközzel, az ún. seprűvel takarították volna el. (Csak kiegészítésképpen: jelenleg kertes házban lakom. Itt a környéken senki nem sózta fel a saját háza környékét, hanem mindenki fogott egy lapátot, és azzal verte szét az odafagyott jeget. Ennyi).

Szóval nem kell rögtön a sóhoz nyúlni, sem az államnak sem az állampolgárnak. Időnként megéri az embernek egy kis energiát belefeccölnie a munkájába.