Lassacskán megint lesz parlamenti ülés, amikor is az elsők között fog napirendre kerülni a régi-új egészségbiztosítási törvény. A dilemma gondolom mindenki számára jól ismert, legyen-e az egészségügyben magántőke, vagy sem. Pedig ez nem is dilemma, hiszen az egészségügy már elég régóta tele van profithajhászókkal. De kik is ők, valamint, hogy állunk a kormány által olyan nagyon hangoztatott versennyel?

Először is itt vannak a háziorvosok. Ha nem is régóta, de ők bizony egyéni vállalkozóként, bt-ként, vagy kft-ként gyógyítanak, mindez azonban a korábbi évekhez maximum csak adózás szempontjából változtatott a helyzetükön. Ugyanúgy továbbra is "fejpénzt" kapnak az OEP-től, elemi érdekük lenne a betegek átcsábítása, azonban a magyar nem az a mobilis fajta, úgyhogy verseny e tekintetben nem igazán alakult ki. (Olyan hirdetést viszont már láttam, hogy egy önkormányzat megpályáztatta a háziorvosi helyet. A nyertes kiválasztásában valószínűleg nem a szakmai hozzáértés, hanem a vételár dominált.)

Aztán persze a patikusok és a gyógyszerészek sem ingyen dolgoznak. Konkrét működésüket nem ismerem ugyan, azt azonban tudom, hogy törvény szabályozza azt a távolságot, amelynek két gyógyszertár között lennie kell egy településen belül. Ergo minden patikához van rendelve egy körzet, persze az, amelyik egy orvosi rendelő közelében fekszik, klasszisokkal jobban üzemel, mint egy olyan, amely fényévekre van bármilyen orvosi rendelőtől. De ettől függetlenül versenyről még nem beszélhetünk.

No, akkor itt vannak még a gyógyszergyártók is. Ha ezek non-profit szervezetek lennének, akkor Afrikában sem lenne több beteg, mint Európában, valamint nem kéne rendszeresen ilyen-olyan jogcímen adományokat gyűjteni szegény 'afrikai testvéreink' megsegítésére. Azaz a gyógyszergyártó cégek is nyereségorientáltak. Köztük van verseny, azonban ez a verseny nem igazán a fogyasztó (beteg) döntésén dől el, hanem azon, hogy a (házi)orvosok mit írnak fel a receptjükre. (Illetve lehet, hogy a patikusokon is múlik, hiszen ki tudja, hogy azt az orvosságot nyomják-e a kezünkbe, amit az orvos felírt, mert a receptet rajtuk kívül élő ember nem tudja elolvasni.) És akkor itt kerülnek képbe az

orvoslátogatók. Ők számomra misztikus figurák, én eddig egyszer találkoztam egy ilyen mesterségű emberrel, legyen elég annyi, hogy csöppet sem volt szimpatikus. Hja, én nem vagyok orvos. Az orvoslátogatók tulajdonképpen ügynökök, akik egy-egy gyógyszergyártó cég nevében promotálják a legújabb fejlesztéseket. Amik rendszerint egy kicsivel hatékonyabbak (mindenesetre ezt állítják róla), viszont általában lényegesen drágábbak. Jelen esetben a promóció kifejezésbe nyugodtan bele lehet érteni bármit, ami a meggyőzéssel kapcsolatos.

No, de tovább is van. A kórházi ellátáshoz szükség van még mindenféle kis eszközre. Kanülök, injekciós tűk, vizeletes pohárkák, ágynemű, szikék, stb. Na, a kórházak ezeket sem ingyen kapják ám. (Itt meg lehet tekinteni néhány kórházi eszköz árát) Viszont, ami a leginkább meglepő, hogy léteznek olyan cégek, amelyek ezek kereskedésével foglalkoznak. Azaz közvetítő szerepet játszanak az egészségügyi intézmények és a gyártók között, természetesen lecsippentve a saját maguk hasznát. (Nem tudom ki hogy van ezzel, én a magam részéről eléggé meglepődtem, amikor ezt meghallottam).

Vagyis az egészségügy már hosszú évtizedek óta tele van olyan emberekkel, akik más emberek betegségéből, illetve egészség utáni vágyából élnek meg. Ez persze nem jó, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az egészségügy azon részei, amelyben a profitorientált tőke is szerepet vállal, működnek. Azaz nem feltétlenül ördögtől való ötlet az új egészségügyi rendszer, viszont hiába hangoztatják olyan rendületlenül, hogy a pénztárak között verseny lesz (ergo színvonaljavulás is), nem lesz, mert az egész a háziorvosi rendszernek nagyobb léptékű megvalósítása.