Geertz (erősen rövidített összefoglalója az elméletnek) ezekben a tanulmányokban azt mondja, hogy szerinte az antropológia nem törvénykereső, hanem értelmező tudomány. Értelmező, mert az antropológus - egy számára idegen kultúrában végzett munka után - nem a kultúrát írja le a tanulmányában, hanem egy - az idegen kultúráról alkotott - konstrukciót, amely legalább két agy munkája: az adatközlőé és az antropológusé. Azaz:
Soha nem tudhatjuk meg, valójában mi történt, mert mindig csak értelmezésekkel fogjuk szembetalálni magunkat.
Csak sajnos az eredmény sokszor elkeserítő. Mintha az ún. elithez tartozó emberek más szabályokat követnének.
Először is itt van ez a per, amely során ötvenezer forintra büntették Fáber Károlyt, a Rendszerváltó Fórum vezetőjét, noha a bíró szerint sem követett el semmilyen törvényellenes, büntethető cselekedetet. A bíró jogszerűnek ítélte a rendőri intézkedést - noha deklarálták, hogy nem önkényuralmi jelkép -, mert az árpádsávos zászló sokakat zavar. (Itt azért szeretném megjegyezni, hogy engem nem az árpádsávos zászló zavar, hanem általában azok, akik egy ilyen zászlóval a kezükben szedik szét valamelyik várost - ergo nem a zászlóval, hanem sokszor azoknak a fejében van a gond, akik ezalatt a zászló alatt menetelnek).
Ez az ítélet már csak azért is érdekes, mert közben évről-évre megrendezhetik Budapesten a Becsület Napja nevű eseményt, ahol bevallottan
Egy másik érdekesség a Parlamentben dohányzó képviselők esete. Az RTL Klub Házon kívül című műsora rejtett kamerákkal buktatta le a tiltott helyen dohányzókat. Érdemes megfigyelni a reakciókat:
Katona Béla első reakciója az azonnali tagadás volt. Ő aztán nem is dohányzott. Kuncze nyíltan az arcunkba röhögött, igen, dohányzott, de nem nyilatkozik, mert miért is tenné. Szanyi Tibor pedig nekilátott egy sajátos szabályértelmezésnek. Igen, a "dohányzásra kijelölt terület" tábla ott van ugyan, de hiába vagyok száz méterre a táblától, egy légtér ugye, és egyébként nincs kint a "dohányzó rész vége" tábla, tehát ott van a vége, ahol én gondolom.
Mindezek után egy másik műsorban pedig közlik, hogy az országnak van annál nagyobb problémája is, hogy ők hol dohányoznak.
Ebben speciel igazuk van. Nem az a legnagyobb problémánk, hogy ők hol dohányoznak, talán még csak nem is az, hogy a saját maguk által megalkotott törvényeket, szabályokat nem tartják saját magukra nézve is betartandónak.
Az ország egyik legnagyobb problémája ugyanis szerintem az, hogy megtehetik, hogy nem tartják be az általuk is megszavazott törvényeket, mert azokat szabadon kiforgathatják, értelmezhetik, és ebben hatalmas a konszenzus a politikai pártok között. Ahogy Szanyi értelmezte a dohányzásra kijelolt hely fogalmát, úgy egy bizonyos logika szerint normálisnak tűnik az is, hogy Fábert megbüntetik, miközben minden évben a szélsőségesek szabadon menetelhetnek Budapest utcáin, de azt hiszem, hogy ez milyen világkép alapján tűnik normálisnak, azt kevesen tudnák megmondani.
Egy dologgal magyarázhatók ezek a jelenségek: Igazuk van azoknak, akik a társadalom kettészakadását vízionálják, de ez a szakadék nem a vagyon alapján jött létre (bár ennek az anyagi jólét is fontos mutatója), hanem az ország lakosainak nagy részére az írott törvények vonatkoznak, mintha csak márványba vésettek lennének, míg a kisebbik rész számára bármilyen törvény szabadon csűrhető-csavarható, egész addig, amíg be nem bizonyítják, hogy ők bizony törvénykövető állampolgárok.