Tudom, hogy nem nagyon szeretjük a reklámokat (főleg azért, mert olyan hosszúságú reklámblokkok vannak a filmek között a kereskedelmi tévékben, hogy annyi idő alatt el is felejtjük, mi is történt éppen a reklámszünet előtt), de azért nem olyan rosszak azok, legalább segítenek a tájékozódásban. Milyen termékek vannak egyáltalán a piacon, azok mire is jók pontosan, stb. Persze hazudnak is, vagy minimum túloznak, mert az gondolom azért már mindenkinek feltűnt, hogy az odaégett zsiradék korántsem tűnik el egy kb. lepkefing erősségű mozdulat hatására az edényekről, tálakról, akármilyen mosogatószert, vagy szivacsot, mosogatórongyot is használ az ember.

De mostanában tűnt fel, hogy némelyik reklámötlet előtti mítingen mintha hülyének néznék a fogyasztókat a reklámszakemberek.

Anno valamikor egy kicsit én is belekóstoltam a marketingbe, inkább csak elméleti szinten - termékéletciklus, üzenet, célcsoport, szegmentálás, stb. -, itt persze arról is hallottunk, hogy mennyire fontos a termék csomagolása. Milyen színek, milyen szövegek szerepeljenek rajta, stb. De arról még nem hallottam, hogy bármilyen terméket is pusztán a csomagolás megváltoztatásával próbáljunk meg eladni. Márpedig ez a szokás egyre inkább divatba jön. A minap egy majonéz reklámot láttam, amely az új csomagolásra hivatkozva próbálta rávenni az embereket, hogy ezt a márkát válasszák, de ez az eljárás a sörök piacán is kezd hódítani - vagy esetleg már régóta hódít is.

Tényleg azt gondolják rólunk, hogy rohanni fogunk vásárolni, csak azért, mert új csomagolásban kínálják a régi terméket? Ennyi elég lenne a fogyasztás fellendítéséhez?

De egy másik reklám még jobban kiakaszt. Az egyik kólacég reklámozza mostanában a teljesen cukormentes kóláját úgy, hogy van egy fickó, aki természetesen éppen ezt az italt issza, miközben halad felfelé a mozgólépcsővel (naná, majd lefelé. Sikeres ember csak felfele haladhat). Na, ezzel a fickóval jönnek szembe emberek, akik nem ezt az ital isszák (naná, hogy aki lefele halad, az sikeres ember nem lehet). Kb. a következő beszélgetés zajlik le köztük:

- Helló! Tudod mit iszol? Nincs benne cukor.

-Tudom, és még így is ízlik.

Ez még nem is lenne annyira borzalmas, viszont az első mondat mindannyiszor kb. olyan hangsúllyal hangzik el, mintha az úriember nem cukormentes kólát fogyasztana, hanem élő kisállatokat boncolna nagy nyilvánosság előtt.

Ergo, aki eddig nem fogyaszott napi rendszerességgel cukrot, az egy idióta perverz állat volt? De már nem az, mert végre ihat ilyen italt? Mert ha igen, akkor én ajánlanám ezt a logikát pl. a tequilát reklámozók figyelmébe. "Te sóval és citrommal iszod a tequilát? Hahó! Abban nincs cukor!"