Na, nem azt a pályán játszottat, hanem a focinak azt az ágát, amelyben mi vagyunk a legjobbak. Ez pedig a verbális futball, amelyet leginkább az edzők, a tulajdonosok, és az MLSZ játszik, de igen gyakran részt vesznek benne a külföldről hazatérő játékosok is. De nem csak azért szeretem ezt a "játékot", mert vicces iszonyatosan nevetséges magyarázkodásokat lehet hallani, hanem azért is, mert a verbális foci tulajdonképpen a teljes magyar közélet állatorvosi lova (vagy tehene, ki mit szeret). Ráadásul, amiért tényleg érdemes figyelni a magyar foci szereplőinek elhangzó nyilatkozatát, hogy a megmagyarázandó baklövések mögött általában számok, statisztikák, mérhető teljesítmények vannak.

A Kisteleki által meghirdetett rend-fegyelem-tisztesség hármas jelszava is már csak szóban létezik, azóta mindenképp, hogy a Sopron csődbe ment, a Tatabánya pedig jelezte, hogy szeptembertől csődbe megy, de az első osztályba semmiképp, hogy az összes többi, a magyar focit érintő pénzügyi és nem pénzügyi botrányt már meg se említsük.

Ennek a sportágnak a legjobbjai között jelenleg vitathatatlanul ott van Urbányi István. (A gólarány időközben a hétvégén változott, már 3-12). Zsírparaszt kommentjét átmásolom ide, mert az Urbányi nyilatkozat fényében igen érdekesnek tűnik:

Ugyanis Urbányi tényleg azt nyilatkozta, hogy a második félidőben olyan játékot produkált a csapat, amellyel akár a meccset megnyerhették volna. Mindezt egy 1-5 arányban elvesztett meccs után.

De Urbányi azóta is bizonyítja, hogy a verbális fociban a csúcson van. A legújabb nyilatkozatában azt mondja:

Urbányi úgy vélte: csapata jó erőkből áll, és mindhárom meccsen dominált a játékban, de egyéni hibák miatt veszített, ugyanakkor nem lehet egy-két játékos nyakába varrni a vereségeket.

Mondta mindezt három komoly vereség után. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a tagmondatok között én hatalmas ellentmondásokat látok.

Hogy ez most miért is jutott eszembe? Hát csak azért, mert a politikában ritkán fordul elő, hogy a teljesítményeket számokkal lehetne lemérni. Általában minden negyedik évben, a választások alkalmával, de most volt nekünk egy népszavazásunk, ahol, ahogy azt mondják, a kormány megsemmisítő vereséget szenvedett.

Mondják, kivéve a kormányt, mivel Gyurcsány rögtön kijelentette, hogy a népszavazás elbukott, hiszen alapvető célját - a kormánybuktatást - nem sikerült elérnie. Azaz az ellenzék vereséget szenvedett, ők majd jól eltörlik a mindenféle díjat, aztán ezek az intézmények (ti. kórházak, rendelők, egyetemek) meg vagy kapnak pénzt, vagy nem.

Orbán szerint viszont mindenki nyert, kivéve a kormányt, sőt mi több, az emberek rögtön leszavazták az egészségügy privatizációjáról szóló törvényt is. (Na, most, hogy ezt hogy a francba tudta kitalálni, nem tudom, de azt hiszem olyan zseniális logikai bakugrást követett el, amihez csak gratulálni lehet).

A Hír tv elemző szerint viszont az egész dolog csak arra volt jó, hogy bénítja a kormányzást azzal, hogy pénzeket von el a költségvetésből. (Most ez vajon kinek jó? Azaz ezzel ki érezheti magát győztesnek? Mármint a Fideszen kívül?)

Ugyanakkor Orbánnak volt egy érdekes mondata, tulajdonképpen ezt az egész bejegyzést ez a mondat hívta életre bennem.

{Orbán Viktor} Azt szorgalmazta, hogy jobb- és baloldali politikusok, szakemberek alkossák meg a jövő egészségügyét.

Nagyszerű! De könyörgöm, miért nem lehetett eleve így kezdeni? Miért kellett ezt a herce-hurcát végigcsinálni, ahol látszólag mindenki győzött, de sokkal valószínűbb, hogy nem.

Az Orbán által felvetett ötlet már csak azért is jó, mert ahogy Urbányi sem tud hosszútávon megélni a verbális fociból, úgy politikusaink is kénytelenek lesznek a "pályán" bizonyítani. Mert előbb-utóbb repülnek ők is, akárcsak Urbányi, ha az Újpest továbbra is ennyire alulmúlja önmagát.

Persze ők később fognak repülni, mint Urbányi, ez biztos. De sokkal csúnyább körülmények között. Ez is biztos.

Az idézetek és a megszólalások az Index.hu tegnapi percről-perce tudósításából származnak.