Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő időkben a különböző tüntetéseken sokszor elhangzott a következő Széchenyi idézet:

Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …

Tévesen. De nem erről van szó, hanem inkább arról a téves megállapításról, hogy - és most kifejezetten a politikai elitről (meg a későbbiekben is) van szó, de szerintem a közélet más színtereire is vonatkoztatható ez a 'megállapítás' - ők mi vagyunk. Azaz az elit tagjai a mindennapi élet polgáraiból kerülnek ki. Ami igaz, viszont egyben tévedés is.

Nyilvánvaló, hogy az elit tagjai közülünk kerülnek ki, azonban az tévedés, hogy azokat az erkölcsi normákat viszik magukkal, amiket a mindennapi élet folyamán elsajátítottak. Illetve, persze viszik magukkal, azonban nem őrzik meg.

A titok nyitja a szocializácó, illetve a szocializálódás.

Az elit tagjává ugyanis két módon válhat bárki is. Beleszületik, vagy belép. Esetleg belelép. Azonban míg az első esetben magától értedődően elsajátítja a szükséges képességeket, vagy gondolkodásmódot, addig a második esetben van választási lehetősége. (És most ez feltételez valamit, amiről most nem, de a későbbiekben fog szó esni).

Az újonnan belépőnek (és tulajdonképpen annak is, aki beleszületett, noha nála ekkor több kritikai érzékenységre van szükség) két választási lehetősége van. Egyetért, vagy szembeszáll.

Ha egyetért, ergo alkalmazkodik, akkor nincs miről beszélni. Viszont, ha szembeszáll (még ha talál maga mellé társakat is), akkor szintén nincs miről beszélni. Ugyanis a hős-stratégia nem kifizetődő, kivéve, ha valaki egy hollywoodi film főhőse. Mert ebben az esetben néhány közeli rokon/barát halála árán ugyan, de a minden tekintetben übermensch filmsztár végez a gonoszokkal, sőt a film végén még egy jócsajt is tudhat maga mellett.


De a hős-stratégia a mindennapi életben nem jön be. Sokkal inkább a klasszikus megszoksz, vagy megszöksz effektus lép érvényre, és harmadik lehetőség tényleg nincs. Azaz vagy hozzáidomulsz az új közeg normáihoz, vagy felvállaladod azokat az értékeket, amiket ők vallanak, vagy pedig lelépsz. (Persze, választhatod azt is, hogy szembeszállsz velük, de ekkor inkább Hamlet, vagy Antigoné sorsára jutsz, mintsem Steven Segallá válsz...).

Márpedig a politikai elitbe való belépés útjai jelenleg korlátozottak. Vagy végigjársz valamiféle ranglétrát, vagy pedig meggazdagodsz (a la Kóka), és úgy lépsz be. De a választási lehetőségeid mindkét (három, ha hozzászámítjuk a beleszületést is) esetben korlátozottak. Megszoksz, vagy megszöksz.

Mindezekből következik, hogy akik jelenleg ma az ún. politikai elitet alkotják a megszoksz mellett döntöttek.

S hogy mit szoktak meg?

Folyt. köv. a erkölcsök különbözőségével.