Ha már eljutottunk a morál kérdéséhez, akkor még mielőtt visszatekintenénk a rendszerváltás előtti időkre, érdemes egy pillanatra megállni az őszödi beszédnél.
A beszéd nyilvánosságra kerülése után Sólyom fogalmazott először úgy, az ország morális válságban van. (Én Sólyom Lászlóval annyiban nem értek egyet, hogy nem a beszéd okozta a morális válságot, hanem "csak" a felszínre hozta, de ezt is inkább Gyurcsány reakciói okozták. Egyébként szerintem ez az ország már legalább hatvan éve a morális válság állapotában létezik). Sokan ugrottak erre a kifejezésre, leginkább pro (4 920 találat csak a fidesz.hu-n!), de kontra is. (Nádas "retorikai telitalálatáról" még lesz szó). A vélemények persze erős korrelációt mutattak a politikai beállítottsággal.
Így az ország egyik fele igazságbeszédként kezdte el értelmezni, míg a másik hazugságbeszédként. Pedig egyik sem volt.
Hogy mi volt valójában?
Először is nézzük, hogy mi lehetett volna. Leszámolás lehetett volna a mostani politikát teljes mértékben uraló populizmussal, egyúttal utat nyithatott volna a jelenlegi jóléti kiadások lefaragása felé. (Ezt a lehetőséget Orbán rögtön elutasította az Én sohasem hazudtam kijelentésével, de azt azért tisztán láthatjuk, hogy ez a kisebbik baj. A nagyobbik probléma az volt - és még mindig az -, hogy ezt a lehetőséget az Mszp-s képviselők is elutasították). Így az őszödi beszéd megmarad a 'lehetőség volt' kategóriában.
Hát akkor mi volt valójában?
Nádas téved, amikor azt mondja, hogy:
Gyurcsányból lehetett volna hős, de ehhez nem kellett volna az őszödi beszéd. Ehhez az kellett volna, hogy a reformoknak már a 2006-os választások előtt nekiálljanak (és ez a megállapítás igaz a rendszerváltás óta eltelt idő valamennyi miniszterelnökére, vagy kormányára). De így Gyurcsány nem hős és nem áruló.
Csak egy a sok közül.
A beszéd nyilvánosságra kerülése után Sólyom fogalmazott először úgy, az ország morális válságban van. (Én Sólyom Lászlóval annyiban nem értek egyet, hogy nem a beszéd okozta a morális válságot, hanem "csak" a felszínre hozta, de ezt is inkább Gyurcsány reakciói okozták. Egyébként szerintem ez az ország már legalább hatvan éve a morális válság állapotában létezik). Sokan ugrottak erre a kifejezésre, leginkább pro (4 920 találat csak a fidesz.hu-n!), de kontra is. (Nádas "retorikai telitalálatáról" még lesz szó). A vélemények persze erős korrelációt mutattak a politikai beállítottsággal.
Így az ország egyik fele igazságbeszédként kezdte el értelmezni, míg a másik hazugságbeszédként. Pedig egyik sem volt.
Hogy mi volt valójában?
Először is nézzük, hogy mi lehetett volna. Leszámolás lehetett volna a mostani politikát teljes mértékben uraló populizmussal, egyúttal utat nyithatott volna a jelenlegi jóléti kiadások lefaragása felé. (Ezt a lehetőséget Orbán rögtön elutasította az Én sohasem hazudtam kijelentésével, de azt azért tisztán láthatjuk, hogy ez a kisebbik baj. A nagyobbik probléma az volt - és még mindig az -, hogy ezt a lehetőséget az Mszp-s képviselők is elutasították). Így az őszödi beszéd megmarad a 'lehetőség volt' kategóriában.
Hát akkor mi volt valójában?
Nádas téved, amikor azt mondja, hogy:
... {a beszéd} a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezéseket, amelyeket nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak.Azok a káromkodások ugyanis nem egy, az ország állapotának jobbításában mélyen elkötelezett politikus lelkesítő beszéde volt, hanem egy kényszerpályán mozgó miniszterelnök megnyilvánulásai az ostoba párttagok felé, akik csak a népszerűség megőrzését gondolták egyedüli elérendő célnak. Méghozzá mindenáron. Ennek a rövidlátó stratégiának most pedig az ország issza a levét. És minden bizonnyal ez még így is marad egy darabig, ha(?) Simor Andrásnak igaza van. (Gyurcsány azért mozog kényszerpályán, mert noha a politika társadalmi kontrolljának intézményei nem, vagy nem megfelelően működnek, mégis van kontrollja, csak ez paradox módon külföldről, az Európai Unió felől érkezik).
Gyurcsányból lehetett volna hős, de ehhez nem kellett volna az őszödi beszéd. Ehhez az kellett volna, hogy a reformoknak már a 2006-os választások előtt nekiálljanak (és ez a megállapítás igaz a rendszerváltás óta eltelt idő valamennyi miniszterelnökére, vagy kormányára). De így Gyurcsány nem hős és nem áruló.
Csak egy a sok közül.
