Hogy fér össze Shakespeare és a mai magyar Országgyűlés?
Látszólag sehogy, illetve inkább nagyon is, mert (szerintem ugyancsak látszólag) éppen egy királydráma folyik az országban, koalíciós válság (vagy kormányválság, kinek hogy tetszik) címen. A legújabb felvonásban éppen a király (miniszterelnök) eddigi hű követője és bizalmasa bizonyos drámai fordulatok után (melyeket a nagyközönség még valószínűleg nem ismer), szemtől-szembe, a nagy nyilvánosság előtt támadta hátba eddigi 'urát'. Amire Gyurcsány Ferenc amolyan harmincéves-szűzkisasszonyos pirulások/vöröslések közepette kirohant az ülésteremből/elhagyta a termet.
Persze azért azt is látni kell, hogy tulajdonképpen minden színjáték, ami az Országgyűlés plenáris ülésein történik. Tulajdonképpen egyfajta permanens választási kampány közepette élünk, amely csúcspontjait a négyévente megrendezett választások előtti időszakok jelentik.
A szakmázás a bizottságokra marad, amelyek a nyilvánosságot képviselő sajtósok előtt is zártak, a sajtótájékoztató pedig ugyanúgy a közvélemény manipulálására szolgáló eszköz, mint egy plenári ülésen elmondott beszéd.
Gyurcsány "kirohanása", ha komolyan vesszük, egész egyszerűen nevetséges. Az üzleti életben milliomossá küzdötte fel magát, és emlékezzünk arra is, hogy Gyurcsány tulajdonképpen sportminiszteri székéből "bukott fel" miniszterelnöknek. Ha valakinek, hát neki mindenképp tudnia kell, hogy milyen állapotok uralkodnak az elitben/országban.
Úgyhogy ne vegyük komolyan.
Mert hogy is írta Shakespeare?
"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő"