Miután az Index.hu előrukkolt a "titkos" Orbán beszéddel, rögtön megindult a ködösítés, hogy nem is azt mondta, de ha mégis, akkor semmiképpen sem úgy gondolta, stb. A magam részéről csak annyit szeretnék hozzáfűzni Orbán szavaihoz, hogy mélységesen egyetértek vele abban, hogy Gyurcsányt idiótának nevezte, ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy valószínűleg akkor is ilyen heves bólogatásba kezdenék, amikor Gyurcsány mondaná ezt Orbánról.

Viszont sokkal érdekesebb a négyes metróról szóló kijelentésének a visszhangja. Demszky apánk ugye rögtön felkapta a vizet, naná, hiszen szívének legkedvesebb gyermekét fenyegetik kiéheztetéssel. Közgazdász szempontból persze biztos igaz, hogy racionálisabb lenne leállítani az építkezést, de szerintem még racionálisabb lenne megvizsgálni, hogy miért kerül már többszörösébe (már 2006-ban is!) a négyes metró, mint az elején tervezték, aztán megfogni a pénzt.

De azért játsszunk csak el egy pillanatra az építkezés leállításának gondolatával. Mit lehetne csinálni a Nemzet Alagútjából?

Ugye, azért már profik vagyunk az építkezések helyének alternatív felhasználása című játékban, hiszen a Nemzet Gödréből sikerült egy színvonalas szórakozóhelyet kialakítani. No, de ez a lehetőség az metróalagút esetén szóba sem jöhet, mert egyrészt ez az ötletet már egyszer eljátszottuk, hiába vannak ennek az ötletnek támogatói, másrészt meg ki a fene akar kilométereket gyalogolni, hogy találjon egy szabad asztalt.

Aztán persze arra is lehetne használni ezt a lukat, hogy eltüntessük a nyomort Budapestről. A recept szabadon megtekinthető az "A pusztító" című filmben. Csórók, prostik, prolik, visszaeső bűnelkövetők, lúzerek le a föld alá, többiek maradnak fent, aztán, ha tényleg kapunk az arcunkba majd egy John Spartant, akkor még azelőtt megütjük mielőtt elmondhatná, hogy ti legyetek egy kicsit piszkosabbak, ti meg tisztábbak. Persze lesz némi felzúdulás néhány nemzetközi szervezet részéről, de majd szarunk rája.

Na, de ha már szóba került a szarás, akkor íme az én javaslatom: (Nem, nem pöcegödör) Csináljuk meg a világ legnagyobb szarógépét. Kelenföldnél vagonszámra toljuk be a zsíroskenyeret hagymával, aztán meg jóféle tokaji borral öblítjük le az egészet. Az alagútban a masszát egy futószalag mozgatná, aztán a Keletinél (vagy ahol éppen abbahagyják a fúrást) előbukkan az igazi hamisítatlan (és hamisíthatatlan) magyaros szar. (Ráadásul ez a projekt illik is a magyar valósághoz, többek közt épp Tokajt is el akarjuk szarni. De más esetekben is magasról szarunk a természeti értékeinkre, de egyébként bármit el tudunk szarni).

Ráadásul ez a projekt biztos dobna egy kicsit az éppen halódó gazdaságon is. Hát ki az, aki ne akarná látni a világ legnagyobb szarógépét? Hát ki az, aki ne akarna belőle vásárolni egy igényesen becsomagolt kis darabkát?

Ráadásul azt a hatalmas kupac szart valakinek el kellene takarítania, hát lehetne közmunkásokat alkalmazni, vagy gazdasági vállalkozást alapítani erre a célra.

Meg lenne még egy, a köz hangulatát biztosan javító hozadéka: Mindenki látni fogja, hogy legalább azt a szart eltakarítják az arra illetékesek, nem pedig tovább növelik, amíg teljesen el nem lep minket.