Igazából egy, a magyarországi valóság pozitív jelenségeire koncentráló bejegyzéssel gondoltam nekivágni a nyárnak, azonban tegnap olyat tettem, amit idén még csak egyszer, és ami mellett nem mehetek el szó nélkül, úgyhogy az ólvéjszlúkondebrájtszájdoflájf jellegű mondanivalóm későbbre marad.

Tegnap megnéztem "Az igazság ára" című műsort. A két látott adás alapján arra jutottam, hogy ez a műsor tulajdonképpen jó (is lehetne, ha a Tv2-nél feccölnének bele egy kis energiát).

Az első adásban (mármint amit én láttam) - még tavasszal valamikor - egy ordenáré csúnya nő ült szemben Jakupcsekkel. Tényleg ronda volt. Bűnronda. No, meg leszbikus is. Mindenesetre egy másik nővel élt együtt. Inkább egy férfire hasonlított, mintsem nőre. És miközben néztem a műsort arra gondoltam, hogy micsoda megalázó kérdéseket tesznek fel neki. Hogy igaz-e, hogy a másik nő gyerekei rendszeresen apunak szólítják, vagy akart-e valaha is férfi lenni. Az elsőre igennel, a másodikra nemmel válaszolt, a válaszai mindkét esetben igaznak bizonyultak.

Ugyanakkor a műsor végén bekövetkezett az odabaszós rész (erre szerintem tényleg nincs jobb kifejezés): Kiderült ugyanis, hogy az illető nő férfiként született, és pár évvel ezelőtt átoperáltatta magát nővé, de azóta is a családjával él, a másik nő gyerekei tulajdonképpen az ő gyerekei is. Szóval azt kell mondjam, hogy az a műsor kifejezetten jó volt, jól megszerkesztették, alaposan kidolgozták a csattanót, ráadásul a fickó nő még nyert is, így mindenki jól járt.

A tegnapi részben egy szőke lány volt, lila csíkokkal és foltokkal a hajában. Ezt a műsort viszont a teljes koncepciótlanság jellemezte. A lánynak két komolyabb "titka" volt, az egyik, hogy korábban kurválkodott, a másik, hogy akkora peche volt, hogy egy ritka idióta nő szülte meg őt és két testvérét, aki (persze a versenyző állítása szerint) előre eldöntötte, hogy a gyerekeit ugyanakkora nyomorban és ugyanolyan borzalmas körülmények között fogja felnevelni, mint ahogy ő nevelkedett fel. Azért lássuk be, hogy ez utóbbi szálban vannak lehetőségek, amiket - megfelelő kérdésekkel - szórakoztató módon lehetett volna kibontani.

Ehhez képest az első kör kérdései kb. az anyjára és a családjára vonatkoztak, aztán jött a kurválkodós rész, aztán megint vissza az anyjára. A csaj annál a kérdésnél bukott meg, amelyik arra kérdezett rá, hogy szereti-e az anyját. Azt mondta igen, de aztán sípolt a gép mondta a férfihang, hogy hamis. Jakupcsek erre leejtette az állát, mintha olyan nagy dolog lenne, hogy valaki nem szereti az idióta anyját. Mintha az idióta, masszív alkoholista apánkat is szeretnünk kellene. Mintha a családon belüli erőszak, a lelki terror olyan kivételes dolog lenne Magyarországon.

Szóval két nagy hibája van ennek a műsornak. Az egyik az, hogy a műsor szerkesztői (valószínűleg - mert látni csak két részt láttam, de több részről is hallottam, és nem kifejezetten jó véleményeket) ismét az igénytelenség révén próbálnak meg nézettséget szerezni (de még így sem megy nekik). A félrekefélés, a kurválkodás, meg hasonlók bőven megvannak a Mónika show-ban is, ráadásul délután, kb. akkor, amikor az emberek zöme hazaér a munkájából. Aki ilyen emberekre kíváncsi, az megnézi akkor, de semmiképpen sem este tíz után, amikor ez a műsor megy. Ugyanakkor ritkábban látni olyan eseteket, mint pl. az átoperált férfi, és amelyek talán a késő esti időpontban is a csatorna mellett tartaná a nézőket.

A másik pedig az, hogy a műsor szerkesztői ezt játékként gondolják el, pedig ez a műsor igazából egy talk-show, amelyben a beszélgetés mellett akár nyerni is lehet. Ehhez képest a műsorvezető - és most nem konkrétan Jakupcsekre gondolok, hanem a feladatra; Jakupcsek csak akkor hibáztatható, ha kapott valamennyi szabad teret - a megfelelő érzelem kifejezése és kb. egy félperces "beszélgetés" után rögtön ugrik a következő kérdésre, bármennyire rázós is volt az előző.

Azt hiszem erre a műsorra is igaz az a kijelentés, hogy a kevesebb több lenne. A kevesebb megválaszolandó kérdés több beszélgetést, és ezáltal egy nézhetőbb műsort jelentene.

Ráadásul talán a nézőkben csökkenne az az érzés, hogy ez a műsor alapvetően a jelentkezők megalázására épül.

Persze ehhez, mint fentebb említettem már, a szerkesztőknek egy kicsit dolgozniuk is kéne a műsoron.