Aki régebb óta olvasója ennek a blognak tudja jól, hogy nem vagyok nagy rajongója a fogyasztói társadalomnak, avagy a kapitalizmus jelenlegi formájának. Nem csak azért, mert nem hiszek az "az vagy, amit megveszel" elvben, de azért sem, mert a jelenlegi rendszer bármit felhasznál a profittermelés érdekében, legyen az bármilyen ordas-véres eszme képviselője, mint Che Guevara, legyen az akár bűnöző, mint a viszkis rabló, vagy bármilyen eszme, irányzat, ami pont a fogyasztói társadalom ellen irányul, manapság a kapitalizmus mindezt felzabálja, megrágja, lenyeli, visszaböfögi elénk, majd a végtermék megvásárlására bíztat.

De most vigyázat! Ingyenreklám következik!

Mert néha azonban érdekes dolgokat képes visszaböfögni elénk tálalni, amelyeknek örülni lehet. Ilyen dolog például Kádár János utolsó beszéde - dvd-n.

Az ötvenperces dokumentumfilm során Kornis Mihály próbálja meg értelmezni az értelmezhetetlent, Kádár János utolsó, az MSZMP KB 1989. április 12-én elmondott, zavaros, alig követhető beszédét.

A dokumentumfilm fülszövegében a következőket írják:

(Kádár János) Az utolsó szó jogán - mindenki számára váratlanul - vallani akart 1956-os moszkvai tárgyalásáról (amiről korábban, nyilvánosan sohasem beszélt), majd Nagy Imre elítéléséről, kivégeztetéséről. Ez nyomta igazán a lelkét. (...) Kádár János monológja mintha egyfajta bűntudat elöli szökési és hárítási kísérlet lenne. Képtelen szembesülni, holott szeretne, felelősségével, vállalásaival.

A lényeg az itt idézet utolsó mondatban van.

Ez a beszédet felfoghatjuk talán Kádár János pereként is.

Bár a kb. egy órás beszédből csak(?) tíz perc hallható, azt megállapíthatjuk, hogy bármi oka is volt Kádár beszédének, nem ért vele célt. Noha azt mondja sajnál minden kivégzettet, egyszer bocsánatot is kér, de feloldozást nem. Nem érzi magát bűnösnek, mert hite - a kommunizmusba vetett töretlen hite - szerint ő nem követett el bűnt. De mégis, bármennyire is zavart, mentálisan szétesett, érzi, hogy az 1989-es események - amelyeket értetlenül szemlél - végkifejlete odavezet, hogy történelmileg - amely kifejezést Kádár többször is használja, és amely kifejezésre alapozza Kádár az ő bűntelenségét - megfordul az 1956-os szereposztás. Kádár lesz az áruló, Nagy Imre a hős.

De talán mégis furdalja Kádárt a lelkiismeret valamennyire. Ugyanis a beszéd során nem hajlandó kimondani Nagy Imre nevét. Egyszer a következőképpen említi:

"...az azóta elhunyt ember megtagadott."

(Ti. a szovjeteket behívó levél aláírását.)

De egyszer mégis a nevén említi a nagy ellenfelét:

"És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket."

Kádár itt ugyanarra hivatkozik, mint amit nemrégen Havas Szófia mondott.

Kissé sietve élesítettem ezt a posztot, amely aztán - most látom - legnagyobb meglepetésemre címlapon van. Azért mondom, hogy sietve, mert miután befejeztem maradt bennem némi hiányérzet, amelyet csak nemrégiben tudtam feloldani.
Kornis azt mondja, hogy Kádár bocsánatot akart kérni, de a meghallgatott tíz perc alapján én ezt nem érzem. Persze Kornis az egész beszédet hallotta, lehet neki van igaza, de én Kádár szavai mögött nem annyira a bocsánatkérést, de sokkal inkább a magyarázkodást érzem. Ez a szerep viszont tényleg idegen lehetett Kádár számára, hiszen más dolog Moszkvában raporton szerepelni, és más dolog itthon magyarázkodni olyan emberek előtt, akik eddig tulajdonképpen Kádártól függtek, és olyan dologban, amely harminc éven keresztül nem képezhette vita tárgyát.

Talán ezért ment olyan nehezen Kádárnak bizonyos szavak kimondása.


Már maga a Kádár beszéd részlete is olyan érdekesség, ami miatt érdemes ezt a dvd-t megvásárolni, azonban olyan kuriózumok is találhatók a lemezen, mint a Nagy Imre perről készült propagandafilmből részletek - az ítélethirdetés, Maléter Pál, Gimes Miklós vallomása -, vagy az 1951-ben felállított - majd 1956-ban ledöntött - Sztálin szobor avatásáról készült film egy részlete.