Ezen bejegyzés megjelenésekor percre pontosan egy éves lesz a blog. Ollé és hurrá mondhatnánk, de ne mondjuk, mert minek. Anno az első bejegyzés a meglehetősen kreatív "Első" címet kapta, így most ez a bejegyzés a hasonlóképpen kreatív "Második első" címet kapja. Egy éve, egy évvel fiatalabban, még volt bennem hit, hogy lehet jobb ez az ország. Nem gondoltam, hogy ez a blog fogja jobbá tenni, ez a blog maximum engem tehet jobbá, ezért is vágtam bele.

Most jöhetnék statisztikákkal, meg hasonló semmitmondó ostobaságokkal, de nem teszem, mert felesleges. Szerintem.

Ellenben vár egy jól behűtött sör a hűtőben, akinek kedve van, tartson velem, legkorábban úgyis csak fél tíz körül nyitom ki.

Úgyhogy mi mást mondhatnék, azon túl, hogy essünk neki a második évadnak, pont egy évvel idősebben, mint tavaly ilyenkor, azonban az ország (és a zemberek) fejlődésébe vetett töretlen hittel.

Mert nem igaz, hogy ahogy vénül az ember, úgy jön meg az esze. Az évek száma hiába gyarapodik, a naivitás semmit sem csökken.