Úgy gondolom, ha megrendeznék a legszűklátókörűbb politikai elit versenyét, akkor Magyarország jó eséllyel pályázna dobogós helyre (egy Európa-bajnokságon mindenképp), de azért a nemzetközi színtéren vannak erős vetélytársak. Legalábbis bizonyos témákban.
Itt van például a globális felmelegedés. A felmelegedés létének tagadásáról kezdünk ugyan már leszokni (jut eszembe, 31 ezer kiművelt tudós fő, az sok, vagy kevés?), de jobb híján még mindig rá tudjuk fogni a dolgot a tehenekre. Innen kezdve pedig pofonegyszerű a megoldás: le kell mészárolni a teheneket, és minden más kérődzőt. Nagy meló lesz, az biztos, de hát legalább a 100 méternél nagyobb távolságokra továbbra is autóba tudunk majd pattanni. Ja, mondjuk Indiával lehet, hogy lesznek kisebb problémák, de majd legfeljebb indítunk egy jó kis háborút ellenük, az mindig jót tesz az iparnak.
No, de ne legyünk annyira igazságtalanok, hiszen a 31 ezer nyilatkozattevő sem a globális felmelegedés tényét tagadta, csak azt, hogy ehhez bármi köze is lenne az emberiség ipari és más egyéb tevékenységének. Persze nehéz is lenne a felmelegedés létét tagadni, akkor, amikor egy kutatóállomás éppen eltűnni készül a vízben.
De ha már szóba került az Északi-sark, akkor álljunk is meg itt egy szóra. Álldogálhatunk nyugodtan, nem valószínű, hogy halálra fagynánk, hiszen az Északi-sark éppen olvad. (A felső képen az Északi-sark 1979-es, míg az alsón a 2005-ös állapota látható. A képekhez tartozó Natgeo cikk itt olvasható). Ettől a hírtől aztán sokaknak felcsillant a szeme - persze a jegesmedvéknek biztosan nem. Az Északi-sark alatt ugyanis hatalmas nyersanyagkészletek rejtőznek, leginkább földgáz. Méghozzá akkora mennyiség lehet, amekkoráért az oroszok már a fegyveres konfliktus lehetőségét is felvillantották, mert természetesen hiába tűzték ki az orosz lobogót a tengerfenéken, a szépen lassan felszabaduló területre több ország is pályázik.
Az előbb belinkelt cikk szerint az Északi-sark alatt található a Föld még feltáratlan kőolaj- és földgázkincsének 25 százaléka. Mondhatnánk, hogy ez akkora mennyiség, amennyiért már érdemes vállalni a fegyveres konfliktust is, azonban, ha elfogadjuk azt a számítást, mely szerint 30 ezer milliárd köbméter földgáz az egész világ szükségleteit mindössze tíz(!) évre fedezi, akkor már korántsem biztos, hogy érdemes milliókat-milliárdokat feccölni egy háborúba. Bármekkora készlet legyen is az Északi-sark alatt, az nem megoldani fogja a világ energiaellátásának a problémáját, hanem csak elnyújtani az agóniát.
A világ energiafelhasználása
(A grafikont innen másoltam)
Látszik jól, hogy az utóbbi évtizedekben milyen drasztikusan ugrott meg az emberiség energiafelhasználása. Az a mennyiség, amely ötven éve még talán évtizedekre elég lett volna, ma már talán csak évekre elegendő. Tíz-tizenöt év múlva pedig ugyanaz a mennyiség már talán csak hónapokra lesz elegendő, esetleg a kisebb érdekérvényesítő potenciállal rendelkező országoknak egyáltalán nem is jut belőle.
Aztán ezeknek a fránya energiahordozóknak van az a rossztulajdonságuk, hogy előbb-utóbb kimerülnek a készletek. Az nyilvánvaló, hogy ez inkább előbb fog megtörténni, mintsem utóbb, valamint az is nyilvánvaló, hogy ez az előbb napról-napra közelebb kerül hozzánk.
De nem akarom már sokáig húzni, az Északi-sarkért akár a háborút is vállaló országoknak biztos jó indokaik vannak minderre. Ha más nem, hát ők is szeretnének egy-két Roman Abramovicsot, meg Chelsea-t.
Mindössze csak azt gondolom, hogy inkább K+F-re kellene nagyobb összeget fordítani, mivel akár lesz háborúskodás, akár nem, akár kitermelik az Északi-sark nyersanyagait, akár nem, ezek az energiahordozók egyszer el fognak fogyni. És, ha addig nem találunk ki valamit, akkor bizony a magánrepülőgépek és a luxusautók, de a tankok is ott fognak szétrohadni, ahol utoljára fogyott ki belőlük az üzemanyag.