Van az úgy néha, hogy időnként belefutok a kereskedelmi média esti műsorsávjának valamelyik programjába. Ez így történt ma is, vacsorázás közben belenéztem a TV2 Hal a tortán című műsorába. Egész addig néztem, amíg Karafiáth Orsolya okfejtése nyomán azt nem éreztem, hogy most kell a padlón fekve vinnyogva röhögni.

Na most arra, hogy parókát hord ne is vesztegessünk túl sok szót, nem ismerem a költőnőt, akár kopasz is lehet. (Az azonban érdekes, hogy ahány kép, annyi frizura és hajszín), meg arra se, hogy noha nem lenne szüksége szemüvegre, mégis felvett egyet, hogy okosabbnak nézzen ki, de hát mindenki úgy teszi tönkre a szeme világát, ahogy akarja.

Ami igazából kiverte nálam a biztosítékot, az az ételsokkról előadott rövid (biztos megvágták, hál'istennek) okfejtése volt.
A celebek között ott volt a Franciaországból ideszakadt rádiós műsorvezető, Cooky is (aki azért Magyarországra vetődve választhatott volna magának egy másik becenevet, mert ezt hallva annyira egyértelmű szóviccek jutnak az ember eszébe, hogy inkább le sem írom). Cooky valami oknál fogva nem szereti a sajtot. Sőt, utálja. Ez az ő dolga, szerintem amögött, hogy ki milyen ételt szeret/nem szeret, teljesen felesleges bármilyen racionális okokat is kutatni. De Karafiáth Orsolya szerint viszont nem felesleges. Azt volt képes mondani ugyanis, hogy, ha valaki nem szeret egy ételt, az azért van, mert gyermekkorában trauma érte azzal az étellel kapcsolatban.

És akkor a fantázia meglódul: Ha már étel és trauma, hát mi az, ami rögtön eszünkbe juthat? Hát persze, hogy a Cowboy Bebop azon része, amelyben az egy éve a hűtőben rohadó étellel kell leszámolniuk. Valószínűleg szegény Cooky is így járhatott. Egyszer  még gyermekkorában gyanútlanul sétálgatott a konyhában, amikor hirtelen (persze baljós nyikorgások közepette) feltárult a hűtő ajtaja, egyenesen Cookyra vetette magát egy tál pálpusztai, és minden ellenkezést legyűrve, kíméletlenül leerőszakolta magát a torkán. És szegény Cooky azóta utálja a sajtot.

Azt azért tegyük hozzá, hogy Karafiáth az ételek szeretete és a kisgyermekkori trauma közti eszmefuttatását azután mondta el, miután közölte az asztalnál mindenkivel, hogy ő vegetáriánus, bár semmilyen trauma nem érte gyermekkorában a húsfélék részéről.

Na, mindegy, azért biztos, ami biztos, én most mindjárt lótuszülésbe helyezkedem, elmélyedek magamban és a múltamban, és megpróbálok rájönni, hogy vajon mikor náspángoltak el engem egy tál spenóttal.