Csak sajnos úgy tűnik, hogy eleve rothadt búzát vetettünk, szóval az aratásban nem leljük majd túl nagy örömünket. 1989-ben úgy tűnt, hogy végleg leszámolunk a kommunizmussal szocializmussal, és valamiféle demokratikus fejlődés útjára lép Magyarország. Nos, úgy tűnik, hogy látszatra jól állunk, de alapvetően tévedtünk.
Ez abból is látszik, hogy egyre többen kezdenek el pozitív érzelmekkel viseltetni a Kádár-kor iránt, erről beszél Thürmer Gyula is a Hírextrának adott interjújában. Ez végül is nem újdonság, a blogoszférában is találkozni ilyen véleményekkel, valamint, ha valaki a beszélgetései során politikai témákra is kitér, nem kell sok időt várni, hogy valaki felsorolja azokat az érveket az államszocializmus mellett, melyeket Thürmer is felmond.
Kezdjük értékelni a szocializmusnak a vívmányait és az értékeit, az emberek kezdenek rájönni arra, hogy nem is volt olyan rossz a Kádár-rendszerben. Kezdik értékelni azt, hogy akkor azért nagyjából mindenki dolgozhatott, aki dolgozni akart, ma ettől még nagyon-nagyon messze vagyunk. Azt is kezdik becsülni, hogy 20 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint amennyit ma eszünk.
Mondja Thürmer, majd később hozzáteszi:
Az emberek azt látják, értik és becsülik, hogy akkor nem lehetett nagyon meggazdagodni, de azért általában volt egy jól elfogadható életszínvonal, az életkörülmények kiszámíthatóak voltak.
Nos, szerintem Thürmer téved. Az emberek nem az államszocializmust kezdik el értékelni, hanem a demokrácia jelenlegi, magyarországi formáját kezdik el nem-értékelni, és egész egyszerűen nincs semmi más, amivel a jelenlegi állapotokat az emlékeikben össze tudnák hasonlítani, csak a Kádár-kor (esetleg Kádár-kór).
Egyébként az is hazugság, hogy 1989-ben végleg leszámoltunk a Kádár-rendszerrel. Nem számoltunk le, és most elsősorban nem az emberek mentalitására gondolok, hanem sokkal inkább a kb. 18 éve hatalmon lévő pártok - és azok vezetőinek - mentalitására. Ugyanis mitől változott volna az emberek mentalitása, ha állambácsi felől úgy röpködnek a degeszre töltött repülő sült galambok, mint kutyapiszok körül a legyek.
18 éve hazudják azt, hogy az államszocializmus jóléti kiadásaihoz nem kell hozzányúlni, és nem is nyúlnak hozzá. Ahogy az egyik oldal megpendíti, hogy esetleg nyugdíjbefagyasztás, a másik oldal reagál rá, hogy nana, hát, hogy a francba képzeli maga ezt? És a dolog működik, a nyugdíjasok részéről mindenképp.
Pont úgy, ahogy a másik oldal korábban megpendítette, hogy akkor vizitdíj, mire az egyik oldal rögtön népszavaztatott, ami persze, hogy működött. Azaz tulajdonképpen egy kb. húsz éve megbukott rendszert próbálnak meg továbbra is életben tartani. Sajnos sikerrel.
Mindezekért nem feltétlenül az embereket kell okolni, 18 évnyi agymosás után (ti. a szabadság nem fog semmilyen áldozattal - anyagival sem - járni) ki a fene értene egyet azzal, ha elzárnák a repülő-sült-galamb-csapot.
Úgyhogy jó alaposan vállonveregethetik magukat a pártok vezetői, sikerült, megcsinálták, azaz elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Mindannyian. Ráadásul van már csodafegyver is, amit bármilyen kormányzati intézkedés kapcsán bevethet az aktuális ellenzéki párt: a népszavazás. Úgy fognak röpködni a népszerűtlen intézkedés elleni szavazatok, mint - és ide is ez a legjobb hasonlat - kutyapiszok körül a legyek.
